Counsellor
A vizek pedig folyton fogyának a tizedik hónapig; a tizedikben, a hó első napján meglátszának a hegyek csúcsai. (1Móz 8,5)
Áradt a víz, fenyegetőn emelkedett még a legmagasabb hegycsúcsokat is belepve. Egy maréknyi ember csupán, de még ők is, hosszú-hosszú hónapokon át csak az őket körülvevő reménytelenséggel és pusztulással néztek farkasszemet. Aztán elállt az eső, csillant egy reménysugár, lassan kezdett apadni az áradat. Nem adták fel, mert ott élt a szívükben Isten ígérete. Ma, nehézségeink közepette mi is epekedve várjuk a szabadulás hajnalát. Már hosszú ideje tart a küzdelmünk, de nem vagyunk egyedül a nehézségeinkkel. Emlékezzünk mindig arra, milyen csodásan működött az Úr eddig is az életünkben. Hányszor viselt már gondot szükségeinkről. Hányszor óvott meg betegségektől, segített át a fájdalmakon, áldott meg örömökkel. Ne gondoljuk, hogyha ilyen sokszor értünk nyúlt, éppen most hagy magunkra. Ígéretet tett, hogy mindenben a javunkra fog cselekedni, akkor is, ha szorult helyzetünkben ezt most nem látjuk. A Sátán azon munkálkodik, hogy a próbatételek kioltsák fényt. Ha az Isten velünk, senki és semmi nem tehet kárt bennünk. Meglátjuk mi is a hegyeket, meglátjuk Isten értünk munkálkodó szeretetét.
Amíg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek. (1Móz 8.22)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Tebenned bízhatom.
Ámen
