Counsellor
Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira! (Lk 15,22)
A mai világunkban munkahelyen, de még otthon is azon dolgozunk, hogy elnyerjük azt az elismerést, amire szükségünk van. Arra törekszünk, hogy meggyőzzük az embereket arról, hogy megérdemljük a barátságot és a szeretetet. A meg nem érdemelt kegyeltség és elfogadás csak egyetlen helyen létezik: az Istennél. Ezt a kegyelmet a tékozló fiú története ábrázolja a legjobban. A kisebbik fiú nem csupán kihasználta az apját, és eltékozolta az örökségét, de elhagyta Izrael földjét, és egy idegennel kötött szövetséget. Ennél lejjebb már nem is süllyedhetett volna. Az ókori zsidó társadalom szemében a fiú lázadása olyan komoly volt, hogy az atyja nem tehetett mást, mint hogy kitagadja. De ő nem ezt tette, hanem tárt karokkal fogadta bűnbánó fiát. Kegyelemmel – ki nem érdemelt kegyeltséggel, jóindulattal – fordult feléje, és ennek forrása nem a fiú viselkedése, hanem az atya szeretete volt. Emlékeztessen ez a történet bennünket arra, hogy a mennyei Atya mindig tárt karokkal fogad. A megigazultság palástját adja ránk, és a fiúság saruját húzza a lábunkra.
Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni. (Lk 15,25)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy kegyelmedből én is bőségesen részesülök.
Ámen
