Conservus
Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélek is. (Zsid 10,15)
Elizeus és a szolgája, amikor házukat ellenséges katonák vették körül, így imádkozott: „Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson!” (2Kir 6,17). A szolga pedig meglátta, hogy az ellenséget egy még nagyobb számú angyali sereg veszi körül. De az emmausi úton is, miután Kleopáshoz és a társához Jézus csatlakozott, és miután hazaértek, imádkozott és áldást mondott az ételre, nyílt meg a szemük, és felismerték, hogy a társukká szegődött idegen nem más, mint maga Krisztus Jézus (ld. Luk 24,13–35). A kétségbeesés, a félelem vakká tesz Isten áldásaira, de a hála felnyitja a szemet, hogy élvezhessük azokat. Többféle módon reagálhatunk a krízisre, ami a mai egyházunkat tépi. A világ "hatalmasságai" hajlamosak rávenni, hogy sodródjunk velük. Ekkor elveszítjük szemünk elől a célt, és elfelejtjük, hová is tartunk. Ez is a cél a zavaros "lelki" beszédekkel! Ne engedjük, hogy a szándékosan generált gondok lesújtsanak és ide-oda taszigáljanak, álljunk ellent a hamis próféták hamis szózatainak! Máskülönben az élet kétség kívül erős áramlatai elcsüggeszthetnek bennünket, és elérik, hogy azon tűnődjünk: „Ugyan, mi értelme? Miért küzdjek ellene?” Most van az ideje az ellenkezőjét tenni, kapaszkodjunk erősebben a hitünkbe: Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza? Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét. Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni. ... az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik. Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk. Figyeljük csak meg: „hű az, aki ígéretet tett.” Cserben hagyott-e bennünket valaha az Isten? Nem, és nem is fog soha. Ehhez tartsuk magunkat!
Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által, És lévén nagy papunk az Isten háza felett: Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől, És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, a ki ígéretet tett. (Zsid 10,19-23)