Conservus
Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi. (Jób 23,13)
Az emberek csak azt teszik huzamosabb ideig, aminek jutalmát látják. A legtöbb ember így van a bibliaolvasással. Művelt, de nem hívő emberek, de sokan a hívek közül is pusztán szépen összeállított irodalmi alkotásnak tartják a Szentírást. Amikor úgy látjuk, hogy a bibliaolvasásból semmi hasznuk, abbahagyják. De a lélek nem tud gyarapodni Isten Igéje nélkül, mint ahogy a test sem tud a mindennapi táplálék, folyadékbevitel nélkül. A Biblia azt mondja: „Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az Úr szájából származik.” (5Móz 8,3). A mai emberi társadalmak egyik veszélye, hogy állandóan információkkal bombáznak, rövid üzenetekkel, szlogenekkel. Az Isten Örömhírét azonban nem lehet lekorlátozni meghatározott mennyiségű szóra, vagy a napunknak néhány kapkodó percére. Vajon miért a Biblia mind a mai napig a legnagyobb példányszámban forgalmazott könyv? Ennek egyszerű oka van: minden más könyvet mi olvasunk, hol figyelmesen, hol felületesen – de a Biblia bennünk olvas. „Én nem sokat értek a Bibliából, amikor olvasom” – mondják némelyek. Ezzel nincsenek egyedül, sokan mondják ugyanezt. De van lehetőség arra, hogy másként legyen. Miért térünk vissza mégis mindig a Bibliához? Mert olyan világban élünk, ahol a bizalom hiánycikk, Isten ígéreteiből viszont egyetlen egy sem „veszett el”, nem hagyott minket cserben (ld. 1Kir 8,56). Ahhoz, hogy az életünk fejlődjön és kiviruljon, éjjel-nappal elmélkedni kell a Szentíráson (ld. Zsolt 1,1-3). „De nekem nincs arra időm, hogy a Bibliát olvassam” – mondják sokan. De mennyi időt töltünk el naponta mondjuk a tévézéssel? Órákat? Ha a televíziózást hasznosnak találjuk, az Isten Igéjét viszont nem, akkor a lelkünknek intenzív ápolásra van szüksége... Ha változtatni szeretnénk életvitelünkön, változtassunk a szokásainkon, és kezdjük el rendszeresen olvasni a Bibliát. Nem arról van szó, hogy az egész napunkat ezzel töltsük, a hangsúly a rendszerességen van. Jób, akinek több gond jutott az életben, mint amennyivel bármelyikünk valaha is szembesülhetett, ezt mondta: „Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát” (Jób 23,12).
A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet. De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt. És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki. (Jn 6,63-65)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy hallgathatom, olvashatom szavad.
Ámen
