Conservus
Kimondom ítéleteimet felettök az ő mindenféle gonoszságukért, minthogy elszakadtak tőlem, és idegen isteneknek áldoztak, és tulajdon kezeik munkáit imádták. (Jer 1,16)
Ha Isten ezt mondja: „Név szerint ismerlek téged, és megnyerted jóindulatomat" (2Móz 33,12), akkor vigyázzunk, nehogy valaki más hívására válaszoljunk. Isten úgy tervezett bennünket, hogy minden szükséges képességet már megkaptunk ahhoz, hogy az Ő elhívásának megfelelően cselekedjünk. Nem kell megalkuvónak lennünk, nem kell manipulálnunk másokat, nem kell ismert nevekre hivatkoznunk, vagy különleges szívességeket tennünk bárkinek. Ne féljünk, ne is rettenjünk meg senkitől, nem számít, milyen "nagy embernek" tartják magukat. Isten szemében nincs más versenyző az adott feladatra, csak mi. Mi vagyunk az egyetlenek, akik betölthetjük azt a nekünk szánt helyet, hiszen amikor az Isten megteremtette, csak ránk gondolt. Amikor bizonytalannak vagy alkalmatlannak érezzük magunkat, gondoljunk arra, hogy a tehetség talán meghatározza a lehetőségeket, de a jellemünk fogja meghatározni az örökséget, amit magunk után hagyunk... A jellemes ember az, aki azt akarja tenni, ami helyes, még akkor is, ha az nem könnyű. Előre el kell döntenünk, hogy mi az, amiről nem lehet alkudozni. Számítsunk rá, hogy el fog jönni az a nap, amikor az úgynevezett „előre megyünk, nem hátra" rá akar bírni arra, hogy engedjünk a meggyőződésünkből. Ezen a ponton az erkölcsi tartásunk forog kockán. Döntéseket kell hoznunk kapcsolataink, pénzügyeink, a szellemi értékeink dolgában. A mi döntéseink mondják ki a végső szót, és napnál világosabban megmutatják, hogy milyen emberek vagyunk. Vannak helyzetek, amikor időbe telik, míg kiderül, hogy bölcs vagy ostoba döntést hoztunk. De ha a rossz döntésről hiderül, hogy az, akkor korrigálnunk kell. Méghozzá időben, és konzekvensen. Amikor már az aratás ideje jön, késő lesz változtatni a talajművelés folyamatán. Amikor vezetésről van szó, a bizonytalanság a folyamat állandó része, az sosem tűnik el, de önmagában a bizonytalanság nem azt jelenti, hogy rossz a vezetés. Ha a vezetés ebben a bizonytalan helyzetben nem konzekvens, hibáit képtelen belátni, sőt palástolva azokat még inkább fokozza a bizonytalanságot, akkor bizony új vezetésre van szükség. A célunk ne az legyen, hogy kiküszöböljük a bizonytalanságot, hisz azt nem lehet. Sokkal inkább az, hogy kifejlesszük önmagunkban az Istenbe vetett feltétlen bizalom képességét, és legyünk bátrak a bizonytalanság ellenére is. Az a dolgunk, hogy a földi bizonytalanság közepette is a világosságra, a hitre jutásra, Egyetlen Urunk, a Krisztus Jézus követésére ösztönözzünk. A világ "hatalmasságai" jönnek-mennek, de az Isten kegyelme mindörökre megmarad.
Te azért övezd fel derekadat, és kelj fel, és mondd meg nékik mindazt, a mit én parancsolok néked; meg ne riadj tőlök, különben én riasztalak el téged előlök! Mert ímé én erősített várossá, vasoszloppá és érczbástyává teszlek ma téged mind ez egész földön, Júda királyai, fejedelmei és papjai ellen és a föld népe ellen. Viaskodni fognak ugyan ellened, de nem győznek meg téged, mert én veled vagyok, azt mondja az Úr, hogy megszabadítsalak téged. (Jer 1,17-19)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy követhetlek Téged.
Ámen
