Conservus
Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajon a korona nemzetségről nemzetségre lesz-é? (Péld 27,24)
Hogyan válasszunk barátokat? A Biblia tanácsa a következő: „Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat” (Péld 27,17). Keressük azokat, akiknek a hatása segít azzá válni, akiknek Isten eltervezett. Kapcsolataink Istennek eszközei jellemformálásunkra. Amikor valakinek a társaságában vagyunk, felvetődnek kérdések: „Tetszik-e nekem az, aki olyankor vagyok, amikor ezzel az emberrel vagyok? Nyitottabb vagyok, szeretetteljesebb és őszintébb? Vagy nem tetszik, amilyennek önmagamat látom?” Olyanokat válasszunk barátainkkul, akik jobb emberré tesznek bennünket, akik által épülhetünk. Olyan emberekkel legyünk barátságban, akiknek bátran megmutathatjuk valódi énünket, de nem kell állandó vitában lennünk velük. „Mindig szeret a barát” (Péld 17,17). A legjobb kapcsolatok azok, ahol szeretnek, ahol önmagunk lehetünk, ahol őszinték lehetünk életünk nehézségeit illetően is. Biztonságérzetet adnak azok a barátok, akikkel nyugodtan viselkedhetünk természetesen. Olyan embereket keressünk, akik segítenek növekedni a hitben. Szükségünk van olyan barátokra, akik imádságra és bibliaolvasásra biztatnak, és nem "józan paraszti észre" (valójában megkövesedett, sosem volt igaz ideákra) támaszkodnak. Legyünk készek elhagyni komfortzónánkat, ne féljünk az újtól. Isten minden gyermekének életében megtalálhatók olyan emberek, akik elárulnak, ám lehet, hogy Isten terve éppen ilyen félresiklott kapcsolatokon keresztül valósulhat meg életünkben. Krisztus Jézus ránézett Júdásra a Gecsemáné kertben, és azt mondta neki: „Barátom, tedd meg, amiért jöttél!” (Mt 26,50). Nehéz felfogni, hogy mi indította Egyetlen Urunkat arra, hogy barátjának szólítsa őt. De Jézus minden rossz helyzetben lát valami jót is. Nem hibáztatta egy az egyben Júdást, látta, hogy egy másik erő is működik itt: „ez… a sötétség hatalmának ideje” (Lk 22,53). Júdás nem egyedül cselekedett, ugyanígy a mi támadóink sem. Pál apostol azt mondja: „...a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen...” (Ef 6,12). Azok, akik minket elárulnak vagy megtámadnak, valójában a bukott világ áldozatai. Krisztus elfogatása után nem sokat beszélt, csak néhány mondatot, de az főként Isten tervéről szólt: „… azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet? De miképpen teljesednének be akkor az Írások, hogy ennek így kell történnie? … Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.” (Mt 26,55). Jézus Krisztus tisztában volt azzal, hogy a küzdelme egy nagyobb terv része. Látta benne dolgozni Isten kezét. Ha figyelünk, mi is megláthatjuk Isten kezének munkáját, bármilyen nehéz helyzetben vagyunk is.
Mint az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében próbáltatik meg, úgy az ember az ő híre-neve szerint. Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörővel a megtört gabona között, nem távoznék el ő tőle az ő bolondsága. Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra. (Péld 27,21-23)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy oda helyezel, ahol lennem kell.
Ámen
