Conservus
Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket. (Jak 1,21)
Ha tudjuk, hogy valami árt, és mégis tesszük, az azért van, mert meg is akarjuk tenni. Sokszor figyelmen kívül hagyjuk vagy egyenesen tagadjuk az önfegyelem hiányát: „Én már csak ilyen vagyok!”; vagy: „Mindenki ezt teszi.” Néha pedig másokat hibáztatunk: "Az elmúlt nyolc év..." Amíg az erőnket kifogáskeresésre pazaroljuk, nem lesz javulás. Az önfegyelem gyakorlásához szükséges, ha szembenézünk azzal, amit Isten már megmondott igéjében: „aki bűnt cselekszik, az a bűn rabszolgája” (Jn 8,34). Szeretnénk, ha nagyobb önfegyelmünk lenne? Hagyjuk magunk mögött a múltat! Pál apostol szavaival: „Egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé” (Fil 3,14). A múlt kudarca nem jelenti azt, hogy soha nem fogunk tudni változni. De ha folyton a múltbéli bukásokra, rossz beidegződésekre összpontosítunk, az garantálja, hogy megismétlődnek. Ne hagyjuk, hogy az érzelmeink irányítsanak! Az érzések szörnyen megbízhatatlanok, ha hagyjuk, átveszik az irányítást és manipulálni fognak. Isten nem akarja, hogy az érzéseink irányítsanak, azt akarja, hogy itt a földön Krisztus Jézus legyen az Egyedüli Úr fölöttük. Ha Krisztus az életünk Ura, akkor nemet tudunk mondani az érzéseinknek: „Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban” (Tit 2,12). Isten kegyelme erőt ad ahhoz, hogy azt tegyük, ami helyes. Ne feledjük, hogy Isten természetfeletti ereje segít nekünk úrrá lenni pillanatnyi hangulatokon, de a gondolatainkon és a vágyainkon is.
Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében. Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló. (Jak 1,22-26)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mutatsz utat.
Ámen
