Conservus
A kik hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték. (Zsid 11,33)
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.” (Zsid 11,1–3). A bibliai hithősök nem voltak tökéletes emberek távolról sem. Nóé hitt Istenben, megépítette a bárkát, és ezzel megmentette a családját. De nem sokkal azután, hogy kijöttek a bárkából, lerészegedett rendesen... Ábrahámot úgy ismerték, mint aki „Isten barátja”, de hazudott és a feleségét is veszélybe sodorta azért, hogy a saját életét mentse. József börtönviselt rabszolga volt, mégis Egyiptom kormányzója lett. Ráháb, a prostituált Jézus családfájába került. Jákób, aki kijátszotta a bátyját és rászedte az apósát, hogy meggazdagodhasson, szintén. Dávid király, egy nőügy miatt gyilkosságra vetemedett és közbotrányt okozott. Még Gedeon és Sámuel, a két nagy lelki ember is kudarcot vallott a gyermeknevelésben. Mindannyian éppen olyan emberek voltak, mint mi. Ingadoztak, megtántorodtak, hibáztak és kudarcokat éltek át. Csak azért tettek szert hírnévre, mert hittek Istenben, és Isten megjutalmazta hitüket. Ezért kell nekünk is arra kell törekedni, hogy erősítsük a hitünket, mert a hit tiszteli Istent, és Isten megtiszteli ezt a hitet. Egyetlen Urunk problémáknak álcázott lehetőségeket fog küldeni a hit erősítésére. Amikor Jób elveszítette az egészségét, gazdagságát és gyermekeit, akkor azt olvassuk róla a Bibliában, hogy a földre esve leborult, és Istent dicsőítette. Jób nem a körülményei miatt dicsőítette Istent, hanem azok ellenére. Elismerte, hogy Istennek van joga mindenről dönteni. Bízott Isten szeretetében, és hitte, hogy Egyetlen Ura végeredményben azt fogja tenni, ami számára a legjobb. Nekünk is ezt kell tennünk. Ahogy az aranyat a tűzben hevítéssel tisztítják, hogy kiégjen belőle a salakanyag, Jób is bízott abban, hogy a megpróbáltatás tüze által Isten a lehető legjobbat fogja kihozni belőle. Nem a barátai, a felesége, a saját egója után ment, hanem átadta magát Istene akaratának. Könnyű volt-e ez számára? Nem. Sokan-sokszor vissza akarnak térni a múltbéli énük viszonylagos biztonságába, bár tudják, hogy az Isten nem ezt szánja nekik. Félnek attól, hogy meglepetések és nehézségek várnak rájuk, ezért szeretnék levágni az utat vagy egyenesen elmenekülni. De ha mi is ezt tesszük, világi megoldásokban, cinkos összekacsintásokban gondolkodunk, akkor nem egyszerűen "hibázunk", az Isten életünkre vonatkozó tervét akarjuk szabotálni... Álljunk meg szilárdan a hitben: „álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok” (2Krón 20,17). Bármin is megyünk át, ne feledjük el, hogy Krisztus Jézus mindig velünk van.
Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják, Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett. Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant. (Zsid 11,24-27)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te mindig velem vagy.
Ámen
