Conservus
Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr. Az Úr megőrzi azt és élteti azt. (Zsolt 41,3)
Még a mai nehéz gazdasági helyzetben is a legtöbben jobb helyzetben vagyunk, mint sokan mások ezen a bolygón. Isten nem akarja, hogy anyagi helyzetünk miatt bűntudatunk legyen, de azt akarja, hogy gondunk legyen a szegényekre. A Biblia azt mondja: „Aki bedugja fülét a nincstelen segélykiáltására, annak sem válaszolnak majd, amikor majd ő kiált” (Péld 21,13). Nagy-nagy áldás az, ha jó anyagi körülmények között élünk, de nem szabad elfeledkeznünk a szűkölködőkről. Hogyan viszonyul Isten a szegényekhez, és mit vár el tőlünk ezzel kapcsolatosan? „Ha valaki elszegényedik testvéreid közül…, ne légy kemény szívű és szűkmarkú szegény testvéreddel szemben…, mert ha nem adsz neki… vétek fog terhelni téged” (5Móz 15,9). Mások segítése nem egy opció, hanem kötelezettség. A Szentírásban a tized arra szolgált, hogy Isten munkáját elősegítse és az Ő szolgáiról gondoskodjon. De ugyanakkor:: „termésednek a tizedét… odaadod… a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek és lakjanak jól lakóhelyeiden” (5Móz 26,12). Egyetlen Urunk mondja: „Ha atyádfia elszegényedik, és tönkremegy melletted, segítsd őt, hogy mint jövevény vagy zsellér élhessen melletted” (3Móz 25,35). Krisztus Jézus együttérző és nagylelkű volt a szegények felé, és az Ő áldását ígérte nekünk, ha követjük ebben példáját. A Biblia írja: „Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson!”. Isten soha nem ígérte, hogy megszabadít bennünket a küzdelmektől, de azt megígérte, hogy változtat azon, hogy tekintünk rájuk. Pál apostol ezt írja: „De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket” (Róm 8,37). A mások felé történő szolgálat kötelesség, nem dughatjuk homokba a fejünket, nem hallva-látva az emberi nyomorúságot, a kiszolgáltatottságot. A megoldás nem a gondok elkerülése, hanem a látásmód megváltoztatása. Isten azt kérdezi: „Ki tesz látóvá?”, majd válaszol is rá: „…én, az Úr” (2Móz 4,11). Isten megengedte, hogy Jákób mennybe vezető létrát lásson, a tarzuszi Saul pedig Jézust látta meg a damaszkuszi úton (így vált Saulból Paullá). A vak ember ezt mondta Jézusnak: „…látni akarok” (Mk 10,51), és tisztán, élesen látó szemekkel távozott. Kérjük mi is az Istent, hogy megláthassuk mindenben az Ő kezét.
Örülnek és örvendeznek majd mindazok, a kik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, a kik szeretik a te szabadításodat. Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem! (Zsolt 40,17-18)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram a mindennapi áldásaidat.
Ámen
