Conservus
A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. (Zsid 11,1)
A sikeres emberek idejüket nem azzal töltik, hogy azon gondolkodnak, mit is kellene tenni. Inkább kétszer annyi időt fordítanak arra, hogy visszatekintve átgondolják mindazt, amit már elértek, és megtervezzék, hogyan fogják elérni azt, amit célul kitűztek maguk elé. Csak azok tudnak sikert elérni, akik így gondolkodnak. A sikeres emberek a kudarcot is a sikerhez vezető út normális részének tekintik, és hamar túlteszik magukat rajta. Folyamatosan tanulnak, és haladnak előre, az elméjükben nyerik meg a csatát, és ez aztán túlárad abba, amin éppen dolgoznak. De sokan vannak közöttünk, akik csak várakoznak. Azt szeretnék, hogy a helyzet megfelelő, vagy az időjárás jó legyen... mielőtt hajlandóak lennének elindulni. Azonban a feltételek sosem lesznek tökéletesek. Az álmok nem fognak eléjük jönni, a sült galamb sosem fog a szájukba repülni, nekik kell elindulniuk feléjük. Ideje lenne abbahagyni, hogy mindig várjunk valamire: tökéletességre, valaki más megváltozására, a kormányváltásra, kockázatmentes életre, vagy a fizikai fájdalom elmúltára. Ahelyett, hogy ezt mondanánk: "Erre én sosem leszek képes", mondjuk ezt: "Az Isten kegyelméből ezt is meg tudom tenni!” Szoros összefüggés van aközött, hogy elindulunk-e az álmunk megvalósítása felé, és aközött, ahogy majd rendelkezésünkre állnak-e az ehhez szükséges források. A Szentírásban olvashatjuk, hogyan indított útnak Isten embereket nagyon kevésnek vagy nem megfelelőnek tűnő eszközökkel. Mire azonban odaértek, ahol az Isten akarta őket látni, ott vártak rájuk azok a dolgok, amikre szükségük volt. Így aztán a terv, amit Egyetlen Urunktól kaptunk, kezd megvalósulni. Az erőfeszítés csak akkor hozza meg jutalmát, ha az ember nem hajlandó feladni. A sikeres emberek látják, amit mások nem látnak, ez tartja mozgásban őket: „Hit által hagyta el [Mózes] Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant.”
Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten. (Zsid 11,8-10)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, az álmaimat, melyeket Tetőled kaptam.
Ámen
