Conservus
... a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. (Mt 7,2)
Miért választjuk inkább a kritikát mások irányába a biztatás helyett? Azért, mert sokkal könnyebb rámutatni mások hibáira, mint elbánni a saját hibáinkkal. Amíg az ő gyarlóságaikkal foglalkozunk, magunkat jobbnak érezzük. Krisztus Jézus azonban nem engedi, hogy ilyenek legyünk: „hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a magad szemében ott a gerenda. Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát.” (Mt 7,4–5). Régi, be nem gyógyult sebeket és megoldatlan gondokat hordozunk, ezek miatti haragunkat kiárasztjuk bárkire... Jézus azt mondta: „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. A jó ember jó kincséből hoz elő jót, a gonosz ember gonosz kincséből hoz elő gonoszt. De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged.” (Mt 12,34). Mi hát a megoldás? Hátralépünk, teret adva az Istennek, hogy ő végezze munkáját rajtuk, vagy megpróbáljuk lenyomni a torkukon a mi véleményünket? Ilyenkor jó, ha eszünkbe jut, hogy akit erővel próbálnak meggyőzni, még inkább ragaszkodni fog a véleményéhez. Haggyuk inkább, hogy Isten dolgozzon az Ő időzítése szerint. Ne feledjük, hogy: „ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök” (Zsolt 127,1). Lépjünk hátra, és engedjük, hogy Isten elvégezze munkáját rajtuk. A családi hátterünkből tanuljuk el azokat a megküzdési stratégiákat, melyeket használunk, legyenek azok jók vagy rosszak. Vannak köztünk olyanok, akiknek a szülei azt hiszik, hogy a dicséret árt a gyermeknek, az állandó bírálat viszont segíti. Vannak olyan szülők is, akik szerint semmiben nem kell korlátozniuk csemetéiket. Az "eredményt" látjuk mindkét esetben. Nekünk viszont változtatnunk kell a gondolkodásmódunkon, és mondandónkat mindig összhangba kell hoznunk Isten Igéjével. Imádságban kérjük el Egyetlen Urunktól szent akaratát az adott dologgal kapcsolatban. Mert „aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja.”
Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?! A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták. Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt. Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. (Mt 7,11-15)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a Te gondoskodásod alatt vagyok.
Ámen
