Conservus
Az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek. (ApCsel 10,28)
A Biblia azt írja Kornéliuszról, a római századosról: „egész háza népével együtt kegyes és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez” (ApCsel 10,2). Kornéliusz nem volt zsidó ember. Addig az evangéliumot csak a zsidóknak hirdették. De Isten változtatni akart ezen, a változáshoz az Úr egy látomást küldött Péternek. Ebben egy nagy lepedő ereszkedett le az égből, telis-tele olyan állatokkal, amiket a zsidóknak tilos volt elfogyasztaniuk. Péter nehezen értette meg az üzenetet, a látomás háromszor is megismétlődött, végül egy hang így szólt az égből: „Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak!” (ApCsel 10,15). Ezért ment el Péter Kornéliusz házába, és hirdette neki az evangéliumot. A Szentlélek pedig leszállt a jelenlévőkre, hitelesítve ezzel, hogy mindez Isten akarata. Péter apostol írja: Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok.” (1Pt 5,7 Károli). A Szentírásban „Isten hatalmas keze” két dolgot jelent: az Isten fenyítő kezét és az Isten szabadító kezét – és mindkettőre szükségünk van. Rendeljük hát alá magunkat Egyetlen Urunk fegyelmező kezének. Ezáltal megtapasztalhatjuk szabadítását: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” Ha igaz hittel hisszük, hogy Istennek gondja van ránk, akkor nem kell aggódnunk önmagunkért sem. Szabadok vagyunk arra, hogy ne együnk-igyunk mértéktelenül, saját egészségünket aláásva, de ne éljünk harácsoló módon sem, másokat kihasználva. Bízva abban, hogy Isten nem fog visszatartani semmit, amikor a mi szükségeinket kell betöltenie.
Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonynyal látom, hogy nem személyválogató az Isten; Hanem minden nemzetben kedves ő előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik. Azt az ígét, melyet elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által (ő mindeneknek Ura). (ApCsel 10,35)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram a szabadításodat minden függőségemből.
Ámen
