Conservus
... az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van. (1Sám 16,7)
Amikor Sámuel próféta Saul király trónutódját keresve Dávid apjához érkezett, ő legidősebb fiát, Eliábot mutatta be neki, aki parancsnok volt az izraeli seregben. Eliáb nagy benyomást tett Sámuelre: „Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot, ezt gondolta: Biztosan ez lesz az Úr felkentje, aki most itt van. De az Úr ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember.” (1Sám 16,6). Ahhoz, hogy betöltse rendeltetését, Dávidnak le kellett győznie családjának róla alkotott véleményét. Ha egy ember hirtelen pályát változtat, csaknem biztosak lehetünk abban, hogy addig valaki más álmát próbálta megvalósítani ("jó leszel te fiam annak..."), és mostanra eltévedt az életben. De mindannyiunknak van egy Istentől való elhívása. Ezért mindenki a saját életét élje, nem pedig egy ráerőltetett vagy kívülről előírt életet, bármennyire is jónak vagy nemesnek tűnik az. Mindannyiunknak csak egy földi élet adatott, és jól tudjuk, hogyan fog véget érni. Hiba lenne ezt az egyetlen esélyt valaki más megjelenésére, tapasztalataira elvesztegetni. Sohasem késő azzá válnunk, akinek Isten akar látni, és azt tenni, amit Egyetlen Urunk vár tőlünk. Kérjünk az Istentől saját álmot, és Ő meg fogja adni. Sosem fogunk tudni megvalósítani olyan álmot, ami nem a sajátunk. Ha álmaink pusztán a szüleink rólunk alkotott elképzeléseinek eredményei, akkor azok sosem fognak megvalósulni. Csak akkor tudjuk azt az életet élni, amit Isten tervezett számunkra, ha az álom ránk van szabva, és mi vagyunk a megfelelő ember az álom megvalósítására. Pál apostol írja Timóteusnak: „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt” (1Tim 4,12). Nyilván voltak olyan emberek a korai egyházban is, akik azt gondolták, hogy Timóteus túl fiatal és tapasztalatlan a vezetéshez. Isten azonban másként gondolta... Engedjük Istennek, és csakis Őneki, hogy meghatározza azt, hogy kik is vagyunk, és kiknek kellene lennünk. Kérjük ki az Ő akaratát, mert végül úgyis csak az Övé fog számítani.
Monda az Úr: Kelj fel és kend fel, mert ő az. Vevé azért Sámuel, az olajos szarut, és felkené őt testvérei között. És attól a naptól fogva az Úrnak lelke Dávidra szálla, és azután is. (1Sám 16,13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy megigazítottál.
Ámen
