Conservus

És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván: Kelj fel, és menj el... (1Kir 17,8)

Isten Illést egy szegény özvegyhez küldte Sareptába, ahol éhínség pusztított, de biztosította arról, hogy az özvegyasszony majd ellátja őt. Ez bizonyára nehéz volt egy vezető számára, aki ahhoz volt szokva, hogy ő szolgál mások felé. Illés rátalált az asszonyra, és ezt mondta neki: „a lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki, míg az Úr esőt nem ad a földre” (1Kir 17,14). A saját életében már bizonyítva látta az Isten hűségét, ezért bízott most is ígéretében. Akkor tudunk a a hitről beszélni hitelesen, ha magunk is hitben járunk, ha hit által élünk. A hitünk azzal is épül, ha hitben járó emberek társaságát keressük. Hitpróbák mindig érni fognak bennünket, mi van, ha Isten éppen a mi saját "sareptánkba" küld? Indulunk azonnal? Mert Egyetlen Urunk áldása az engedelmességünkön múlik. Krisztus Jézus előtt az evangéliumot kizárólag a zsidóknak hirdették. De imádságainak és nagylelkűségének köszönhetően Kornéliusz lett az első pogány, aki hallotta az evangéliumot és üdvösséget nyert. Isten hallja a szavakat, amelyeket szenvedő embereknek mondunk. Látja, amikor áldozatot hozunk, vagy adakozunk. Azzal, hogy azt tesszük feltétel nélkül, amit az Isten nekünk parancsol, azt készítjük elő, hogy segíthessen nekünk a legnehezebb helyzetünkben is. Krisztus Jézus szeretete feltétel nélküli, Ő állandó kapcsolatban akar maradni velünk. De ha nemet mondunk Neki, azzal együtt annak lehetőségét is elmulasztjuk, hogy kaphassunk valamit. A viszonzás törvénye viszonylag egyszerű: Isten azt ígéri, hogy ha nagylelkűek vagyunk másokkal, Ő is bőkezűen fog bánni velünk. (ld. 2Kor 9,6–8). 

Kiki a mint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok áraszsza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek, A mint meg van írva: Szórt, adott a szegényeknek; az ő igazsága örökké megmarad. A ki pedig magot ád a magvetőnek és kenyeret eleségül, ád és megsokasítja a ti vetésteket és megnöveli a ti igazságtoknak gyümölcsét, Hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, a mely általunk hálaadást szerez az Istennek. (2Kor 9,7-11)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy megigazítottál.

Ámen