Conservus
Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. (Mt 5,16)
Meg tudjuk-e osztani egymással életünket anélkül, hogy saját életünket feladnánk? Egyensúlyt találni az „elegendő” és a „túl sok” között állandó kihívás a kapcsolatokban, és ez nem könnyű feladat. Néha úgy érezzük, szükségünk van arra, hogy szükség legyen ránk, ezért ha kell, ha nem, "belemászunk" mások magánszférájába... Barátságok, munkahelyi és gyülekezeti kapcsolatok mind beleeshetnek ebbe sablon csapdába. Amikor például házat vásárolunk, a telekhatárok pontosan ki vannak jelölve. A "jó szomszédság feltétele a jó kerítés". A Biblia azt mondja: „Ritkán tedd lábadat embertársad házába, mert megsokallja, és meggyűlöl” (Péld 25,17). De milyen közel az, ami már túl közel? A határok azért vannak, hogy a másikat tisztes távolban tartsák, megóvva ezzel magánéletet. De ez veszélyes is lehet, ezt gondolhatjuk: „Ha biztonságos távolban tartalak, nem tudsz fájdalmat okozni.” Az Isten arra tervezett minket, hogy részt vegyünk egymás életében, a győzelmekben és a vereségekben is, nem pedig arra, hogy magányos aszkétaként, magunktól a szociális kapcsolatokat is megvonva, elszigetelten éljünk. Azért vagyunk, hogy: „…kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi.” (1Kor 12,25). A merev határok megfosztanak az életet gazdagító kapcsolatoktól. Mi a megoldás? Az átjárható határok. A kiegyensúlyozott életet élő emberek megtalálják az egyensúlyt a személyes tér védelme és mások beengedése között. Az átjárható határú emberek azonban nem engedik meg másoknak, hogy kedvük szerint ki-be járkáljanak az életükben. Nem engedik, hogy mások elszívják energiájukat, sőt: megszabják véleményüket. Az átjárható határú emberek tudják azt, hogy házuk felett ott világít a „Nyitva” tábla, de megrostálják a látszólag "szükségben" lévő emberek áradatát. Nem veszik magukra a világ minden terhét, hogy aztán kimerültek, idegesek, szervilisek legyenek. Nem engedik meg maguknak azt sem, hogy bűntudatuk legyen, ha nem ők tudnak mindent megoldani. A Biblia írja: Mint a megromlott és kerítés nélkül való város, olyan a férfi, a kinek nincsen birodalma az ő lelkén! (Péld 25,28) Nem tudjuk irányítani a saját életünket, ha közben túlterhel a mások élete miatti vélt felelősségtudat. Állítsunk fel határokat, amik persze korlátosan átjárhatók és éljünk olyan életet, amilyet az Egyetlen Urunk szánt nekünk.
Ha mézet találsz, egyél a mennyi elég néked; de sokat ne egyél, hogy ki ne hányd azt. ... Mint a megháborított forrás és megromlott kútfő, olyan az igaz, a ki a gonosz előtt ingadozik. Igen sok mézet enni nem jó; hát a magunk dicsőségét keresni dicsőség? (Péld 25,16-26)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy nem élek burokban.
Ámen
