Conservus
Mert tanács-vesztett nép ez, és nincs bennök értelem. Vajha eszesek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz a végök! (5Móz 32,28)
A sas madár jól tudja, hogy ha arra várna, hogy fiókái maguktól kirepüljenek a fészekből és szárnyra keljenek, akkor ez sohasem történne meg. Ezért az anyamadár kilöki őket. Ez keményen hangzik, de csak így tanulnak meg repülni, és így töltik be, amire rendeltettek. Ahhoz, hogy sikert érjünk el az életben, meg kell maradnunk erősségeink területén, de folyamatosan ki kell lépnünk a komfortzónánkból. Általánosságban nem szeretünk kimozdulni a jól ismert és biztonságosnak tartott területről. Sajnos, ahogy öregszünk, egyre hajlamosabbak leszünk arra, hogy megelégszünk a pillanatnyi helyzettel, bármilyen meghasonlott is az. Ez nagy baj, mert ez megöli a szenvedélyt bennünk, átlagossá, sőt: középszerűvé tesz. A sas hasonlatával élve: levágja a szárnyunkat és visszatart a repüléstől, bármennyire is szeretnénk még szárnyalni. Ahhoz, hogy bármit is elérjünk az életben, kezdeményezőkészség kell, néha kockázatot is kell vállalni. A szenvedély viszont arra késztet bennünket, hogy kilépjünk megszokott kényelmünkből, és átlépjük kétségeink küszöbét. Kilök a "fészek" biztonságából, hogy el tudjunk indulni annak az életnek az útján, amit az Isten tervezett számunkra. Bizonytalannak érezzük magunkat? Az Egyetlen Urunk ezt mondta: "... menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! – így szólt az Úr.” (Jer 1,4). Túl nagynak tűnik a munka, amire elhívást kaptunk? Ha magunkra vagyunk utalva, véssük észbe, hogy nem egyedül dolgozunk, Krisztus Jézus mindig velünk van. Akár gyomlálni, akár építeni kell, az Aki elhívott, felkészít, megerősít és sikert ad, csak legyünk önmagunk. Bízzunk Istenben, és minden jól fog alakulni, ha pedig eljutunk a lehetőségek ajtajához, ne kopogtassunk rajta, lépjünk be hittel, ragadjuk meg a kezdeményezést. Higgyük, hogy az Isten velünk van (ld. 5Móz 31,6).
És kimondom ítéleteimet felettök az ő mindenféle gonoszságukért, minthogy elszakadtak tőlem, és idegen isteneknek áldoztak, és tulajdon kezeik munkáit imádták. Te azért övezd fel derekadat, és kelj fel, és mondd meg nékik mindazt, a mit én parancsolok néked; meg ne riadj tőlök, különben én riasztalak el téged előlök! Mert ímé én erősített várossá, vasoszloppá és érczbástyává teszlek ma téged mind ez egész földön, Júda királyai, fejedelmei és papjai ellen és a föld népe ellen. Viaskodni fognak ugyan ellened, de nem győznek meg téged, mert én veled vagyok, azt mondja az Úr, hogy megszabadítsalak téged. (Jer 1,16-19)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te mindig velem vagy.
Ámen
