Conservus
Vigyázzatok, ne káromolják azt a jót, amelyben részesültetek. (Róm 14,16)
Az ítélet napját két dolog jellemzi: jutalom és bánkódás. Krisztus Jézus rámutat erre abban a példázatában, amelyben egy gazda három szolgájára talentumokat bízott, hogy befektessék azokat. Az első kettő befektette a kapott összeget, és a gazda meg is jutalmazta őket, a harmadik azonban elásta a rá bízott talentumot, ezért büntetést kapott. Az első kettő fontolóra vette a lehetőségeit, számításokat készített, kész volt kockáztatni. Az eredmény ez lett: „jól van, jó és hű szolgám” (Máté 25:21). Egyetlen Urunk viszont nem jutalmazza az ostobaságot. Ezért mielőtt lépéseket tennénk, beszéljük meg Vele (ld. Péld 3,5–6). A harmadik szolga ezt mondta: „félelmemben… elástam a talentumodat a földbe” (Mt 25,25). A tehetséggel megáldott emberek leggyakoribb hibáját követte el: nem szerzett hasznot a talentumával. Vannak, akik használják tehetségüket, és Istennek adják a dicsőséget, míg mások visszaélnek talentumukkal, és csak a mának, a pillanatny gazdagságnak élnek. Vannak, akik dicsőítik Istent munkájuk gyümölcsével, míg mások kifogásokat keresnek... A félelem a hit ellentéte, „hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsid 11,6). Ebben az évben sem fog az Isten cserben hagyni bennünket. Vállalnunk kell bizonyos kockázatot, és Isten nem fog csalódást okozni. Mi emberek, nagyon sokszor telve vagyunk aggodalmaskodással a magunk, a szeretteink jövője felől. A szülők aggódva kérdezik: Mire neveljük fel gyerekeinket? Aggódva gondolunk a múló évekre, öregszünk, eltelik az élet. Mi lesz velünk öregségünkben, mi lesz, ha megbetegszünk? Nem bízhatunk a nyugdíjban, az állásunkban, szerzett javainkban, megtakarított pénzünkben, mert ezek egy csapásra elveszhetnek. De mindig bízhatunk Egyetlen Urunk gondviselő szeretetében. Amit a 90. zsoltárban éneklünk, az lehet az életünk alapgondolata: Tebenned bíztunk eleitől fogva. Akiben eleitől fogva bíztunk, Abban bízzunk most is. Krisztus Jézusra bízzuk rá életünket, erőnket, egészségünket, gyerekeinket, unokáinkat, szeretteinket minden időben. Mert az embereknél sok minden lehetetlen, de minden lehetséges az Istennél.
Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván magok között: Kicsoda idvezülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges. (Mk 10,25)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, gonviselő szereteted, mely mindenkoron a miénk.
Ámen
