Conservus
A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájatokkal! (Thess 3,18)
Amikor Krisztus Jézus meghalt, majd felment a mennybe, végrendeletet hagyott hátra. Hol találhatjuk meg ezt a végrendeletet? Az Igéjében, mely ránk is vonatkozik, mert örökösei vagyunk az Istennek és örököstársai a Krisztusnak (ld. Róm 8,17). Péter apostol azt írta: „Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való… Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek…” (2Pét 1,3–4). Mi többet kérhetnénk? A végrendeletből, régies szóhasználattal a testamentomból tudják meg az örökösök, hogy az elhunyt mit hagyott rájuk. Az Isten és népe között fennálló régi szövetség (ó testamentum) sok nyereséget ígért, de ehhez szigorú feltételek társultak. Ezért Isten egy új szövetséget adott. Ez a szövetség nem a törvényekre alapult, amelyeket gyakorlatilag lehetetlen betartani, hanem az Isten kegyelmére. A kegyelem olyan jóakarat, kedvezés, amelyet nem érdemlünk meg, és amelyért nem kell megdolgozni, mert ajándékba kapjuk. Amikor az igékre támaszkodás és azokra hivatkozás minden élethelyzetben többé nem kötelesség már, hanem örömmé válik, akkor a Szentírással összhangban állnak imakéréseink is. Ezért imádkozhatunk így: „Atyám, Krisztus végakaratában ott szerepel a nevem. Az áll benne, hogy minden szükségem be lesz töltve, hogy útmutatást kapok minden lépésemre, hogy betegségeimből meggyógyulok, és nem kell félnem a sátántól, mert te hatalmat adtál nekem fölötte” (ld. Luk 10,21). Isten az imádságainkra a hitünk mértékével egyenes arányban válaszol: „Legyen a ti hitetek szerint!” (Mt 9,29). Az nem lehet, hogy egyfelől kérjük Egyetlen Urunk bocsánatát, de eközben továbbra is magunkat kárhoztatva élünk egy olyan bűn miatt, ami a Krisztus Jézusban már megbocsáttatott... Nem lehet, hogy imádkozunk az anyagi helyzetünk miatt, de közben betegre aggódjuk önmagunkat azon, hogyan fogja Isten betölteni szükségeinket. Választanunk kell, hogy az érzéseink szerint élünk-e tovább, vagy az Istenbe vetett teljes bizalomra alapozzuk új életünket.
Az igaz irgalmas és adakozó. Mert a kiket ő megáld, öröklik a földet, és a kiket ő megátkoz, kivágattatnak azok. Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével. Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz. (Zsolt 37,21-23)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy megigazítottál.
Ámen
