Conservus
Kívántok valamit, és nincs néktek: gyilkoltok és irígykedtek, és nem nyerhetitek meg; harczoltok és háborúskodtok; és nincsen semmitek, mert nem kéritek. (Jak 4,2)
A Biblia azt írja: „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.” Egyetlen Urunk azért teszi ezt, mert szeretett gyermekei vagyunk. Mivel Ő nem személyválogató (Róm 2,11), értünk is megteszi ezt. A sátán azt suttogja bennünk: „semmihez nincs tehetséged, semmire se fogod vinni az életben”. De Isten ránk vonatkozó tervét már kidolgozta, még mielőtt megszülettünk volna. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy felfedezzük a személyünkre vonatkozó tervét, és gondolatainkat, tetteinket, szavainkat igazítsuk Őhozzá. Lehet, hogy a problémáink pillanatnyilag nagyok, de a Szentlélek ereje nagyobb, és ha engedjük, fel fog emelni nehézségeinkből. Nem fognak eltűnni egyik napról a másikra, de föléjük emelkedhetünk, ahelyett, hogy alulról néznénk rájuk felfelé, mint egy leküzdhetetlen kőfal előtt. Ebben az új helyzetben már a Krisztusba vetett hit fog vezetni, nem a félelem. Igen, az Isten fel tud emelni: „Minden lehetséges annak, aki hisz” (Mk 9,23). Bármin mentünk keresztül a hamarosan véget érő évben, adjunk hálát érte és keressük az előnyeit. Még akkor is, ha úgy tűnik egyik-másik eseménynek, mintha csak hátránya lenne reánk nézve. Pedig ez nem igaz, az Isten nem ejt hibát sohasem. Új év közeledik, új kihívások, ha úgy tetszik, új próbatételeink jönnek. Vágjunk bele bátran, az Istenbe vetett hittel.
Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten! Mikor félnem kellene is, én bízom te benned. Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem? ... Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat; Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában. (Zsolt 56,3-13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te mindig velem vagy.
Ámen
