Conservus
Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére. (Róm 1,16)
Pál apostol az imádság kapcsán írja: „szüntelenül megemlékezem rólatok… imádságaimban” (Róm 1,9). Az imádságunk behívja Istent a helyzetünkbe, és kéri Egyetlen Urunkat, hogy változást hozzon. Ha két ember elhatározza, hogy elismerik és táplálják egymásban az Istentől kapott ajándékaikat, az nem csupán nekik kettejüknek hoz áldást, de a környezetük számára is nyereség lesz. „hogy együtt bátorodjunk meg közöttetek egymás hite által, a tietek és az enyém által” (Róm 1,12). Közös hittel összpontosítsunk a közös célra. Krisztus Jézus azt mondta: „Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20). Valamilyen szinten mindenki aggódik az anyagi javak, a pénz miatt. De ha ez a félelem köti le minden gondolatunkat, akkor nagy baj van, ideje mélyére ásni a dolgoknak. A félelem lehet örökletes, az egymást követő (szegény) nemzedékek továbbadják egymásnak. Ez olyan kör, amiből nehéz kitörni. De ki lehet. Gedeon lerombolta az oltárt, amelyen a családtagjai nemzedékeken át csak bálványt imádtak. Tudta, hogy ha győzelmes életet akar élni, akkor nem bízhat senki másban, csakis az Istenben. Emelkedjünk felül múltbeli kudarcainkon. Egy valamikori rossz anyagi helyzet miatt most félünk kockázatot vállalni? Készleteket halmozunk fel mindenféle kósza hír hallatán, ezzel biztosítván be a jövőnket? Ez a mentalitás nem vezet sehová, legfeljebb a totális csődhöz, idióta döntésekhez. Egy vetőmaggal teli hombár soha nem fog bő aratást hozni. A vetést persze tönkreteheti a fagy, vagy az aszály, ám a kudarc akkor garantált, ha a paraszt el se veti a magot. Ahogy az ember egyre idősebb lesz, egyre kockázatkerülőbbé válik. Ez bizonyos fokig érthető ugyan, de ne engedjük, hogy az életünk második felében már csak a félelem irányítson bennünket. A hiábavaló dolgok felhalmozása egy másodperccel sem növeli meg az élethosszunkat. Ez egyedül Isten kegyelmén múlik. Dávid király azt írta: „Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján” (Zsolt 23,6). Ha hiszünk Isten mindenhatóságában, akkor egészen biztosan meg is tapasztaljuk kegyelmének kiáradását.
Az igaz ember pedig hitből él. Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik: Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik. (Róm 1,17-20)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te űzöd el aggodalmaimat.
Ámen
