Conservus

Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét, mindnyájan ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” (2Korinthus 3:18)

Sok ember hiszi azt hogy Isten egy bosszúálló, és csak arra vár, hogy lesújthasson rájuk kudarcaik miatt. Ez a tévhit helytelen életmódot teremt, mert ha ilyennek látják az Istent, akkor óhatatlanul állandó félelemben, bizonytalanságban és szorongásban élnek. Minél tovább szemléljük Krisztus Jézust, annál inkább hozzá hasonlóvá formálódunk: „Mi pedig, miközben… szemléljük az Úr dicsőségét, mindnyájan ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” Sokan, még a hívők közül is úgy gondolják, hogy többet kell tennünk azért, hogy "szentebbek" legyenek. De ha Jézusra összpontosítunk, láthatjuk az ő szeretetét, megbocsátását, bőséges kegyelmét, és igazságának ajándékát, melyeket saját vére árán vásárolt meg számunkra. Ekkor másként közelítjük meg a keresztyén életet, és magunk is teljesen átalakulhatunk gondolkodásunkban. Ennek eredménye lesz, hogy elkezdünk győzelmes életet élni a folytonos vereségek helyett. Isten ilyen életet szán nekünk és így mindenki nyer. Ezért küldte el Egyetlen Urunk közénk a Fiút. A Bibliában azt olvassuk, hogy Krisztus Jézus: „Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel…” Ahhoz, hogy mi is ezt tegyük, a többi ember szükségére kell összpontosítani a saját, bőszen hangoztatott „jogaink” helyett. Semmilyen vezető szervezet, kormány nem létezhet önmagában. Valamilyen szükséget tölt be, valamiben szolgálatot tesz, és nem önmagáért, hanem másokért létezik. Ellenkező esetben bedől, nem lesz prosperáló, és végső soron megszűnik létezni. Ami igaz bármilyen szervezetre vagy akár kormányokra, az igaz ránk is. Minden alkalommal, amikor áldozatot hozunk azért, hogy másvalakinek szolgáljunk, áldások magvait vetjük el, melyeket később biztosan le fogunk aratni. Ez a Karácsony üzenete.

Mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. (Phil 2,8-11)

Uram, Mennyei Atyánk!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Szent Fiadat elküldted nekünk.

Ámen

Készíts ingyenes honlapot Webnode