Conservus

Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. (1Kor 15,19)

Ha Isten sikerrel áldott meg bennünket, jó, ha tudjuk: minden jó dolog, amivel rendelkezünk, és minden, amit a jövőben fogunk élvezni, Istentől származik. Pál apostol írja: „Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4,7). Egyszer Nebukadneccar királynak fejébe szállt a dicsőség, és így dicsekedett: „Ez az a nagy Babilon, amelyet én építettem királyi székhellyé hatalmam teljében, fenségem dicsőítésére!” (Dán 4,27). Isten azonban félbeszakította gőgös pillanatát, és megfosztotta királyságától...  Nebukadneccar pedig megzavarodott, és úgy élt, mint egy állat. Csak miután megtért és elismerte, hogy Isten a mindenség ura, akkor adta neki vissza Isten ép elméjét és királyságát. A dicsekvés az őrület egyik formája – úgyhogy ne dicsekedjünk semmivel, amit kaptunk Egyetlen Urunktól. Ábrahámról Isten ezt mondta: „őt választottam ki arra, hogy megparancsolja fiainak és háza népének is, hogy őrizzék meg az Úr útját.” Rólunk vajon mit tud elmondani? Ha tetteink nem azt mutatják, amit szólunk, ha nekünk sem fontos, akkor másoknak se lesz fontos soha. Ha az anyagiak hajhászása köt le bennünket, akkor másokat miként ítélünk meg? A Biblia így szól:  Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. (Mk 12,30). Ha életvitelünkön az látszik, hogy szeretjük a Krisztust, beszélgetünk az emberekkel Isten igazságairól, nem csak kioktatva őket, akkor mások is közel kerülhetnek az Istenhez. Miért olyan fontos ez? Mert a Biblia ezt mondja: „más nemzedék támadt utána, amely nem ismerte az Urat” (Bír 2,10). Ahhoz, hogy az Istent félő gyermekeket tudjunk nevelni nem pusztán verbálisan, meg kell tanítani nekik Isten alapelveit, és nekünk is gyakorolnunk kell azokat.

De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívőkké. (1Kor 15,11)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram mindenemet, amit adtál nekem.

Ámen

Készíts ingyenes honlapot Webnode