Conservus
Hű az Isten, ki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre. (1Kor 1,9)
Sokan azt hiszik, hogy a keresztyénség unalmas. Á, dehogyis! A bibliai történetek egy-egy mondatban: Égő csipkebokor a sivatagban, a tüzét nem lehet kioltani. Egy tizenéves egy parittyával legyőzte a népét fenyegető óriást. Három ifjú lázadó túlélte a tüzes kemencét. Egy negyednapos halott feltámadt. Titokzatos módon leomlottak a kőfalak. Ezek nem valamilyen populáris magazin szenzációi, hanem a Szentírás beszámolói. A Biblia továbbá beszámol azokról is, akik „hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg” (Zsidók 11:33–34). Mózes nem egy hipermarketben találkozott az Egy Élő Istennel, hanem egy sivatagban. Tapasztalatból írom, hogy az ember szíve mélyén olyan alapvető kérdések vannak, amelyekre nem kaphat választ máshol, csak a Bibliából. Amikor Isten valami csodálatosat akar véghezvinni bennünk, el kell juttatnia onnan, ahol vagyunk, oda, ahol Ő van. A kérdés az, hogy készek vagyunk-e elindulni az Istennel? Advent tájékán hangsúlyosan előjönnek ezek a gondolatok. Persze, aki nem tudja, honnan fogja előteremteni a következő étkezésre valót, vagy azt, hol tudja álomra hajtani a fejét, az nehezen tudja megérteni, hogy Isten szereti őt. Manapság az ország olyan siralmas gazdasági helyzetbe sűllyedt, hogy egyre nagyobb a kereslet az ingyenkonyhákra és élelmiszer segélyekre. A fennkölt eszmék hangoztatása, a rengeteg "valósághajlítás" szemben a való-világgal összetörnek, mint a megfestett üvegablak, ha bedobják kővel. Ilyenkor kell visszaemlékeznünk Krisztus Jézus szavaira: "éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok" (Mt 25,35). Könnyebb elméletben szeretni, mint valóságosan, főleg, ha problémás emberekről van szó, vagy olyanokról, akik különböznek tőlünk. Az igazi szeretet azonban nem aszerint működik, hogy mi esik jól vagy rosszul, hiszen Egyetlen Urunk már réges-rég felállította a mércét. „A kinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképen marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.” (1Jn 3,17–18). Csak közösségben élhetjük meg, hogy megvan mindenünk, amire szükségünk van. A lényeg az, hogy Kihez tartozunk, nem az, hogy mit birtoklunk.
A világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem. Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül. (1Kor 1,27-30)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy közösségben lehetek Veled.
Ámen
