Conservus
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3,16)
Krisztus Jézus azt mondta, hogy nincs semleges terület: „Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol” (Luk 11,23). A semlegesség és passzivitás nem választási lehetőség, a bűnt ellenségként kell kezelnünk. Ne mentegessük a bűnt azzal, hogy ez egy „állapot” vagy "tévedés". Nem kell állandóan kárhoztatni önmagunkat, csak ismerjük be, hogy bűnös emberek vagyunk. Azzal nem érdemlünk ki bocsánatot, ha folyton nyomorúságosan érezzük magunkat. A bocsánat Egyedüli Urunk kegyelméből van, a hit által. Minden percet, amit önostorozással töltenénk, azt a Sátán rabolja el tőlünk. Amikor beismerjük a bűnünket Isten előtt, meg is tisztulunk tőlük. Isten elfogadta Jézus egyszeri és tökéletes, helyettes áldozatát minden bűnünkért, ezért soha nem fog elutasítani. Ézsaiás azt írja: „Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani.” (Ézs 55,7). Legyünk türelmesek önmagunkkal is, adjunk időt a Szentléleknek, hogy kifejlessze bennünk az erejét, hogy átformáljon régi természetünkből, és segítsen legyőzni bűnös szokásainkat. Persze itt a másik véglet, az önimádat. Szeretnénk, ha mások tisztelnének, nem csak röhögnének, netán félnének nárcisztikus attitűdjeink miatt? Emlékezzünk Hámánra (Eszter könyvében olvashatunk róla), aki maga volt a megtestesült önimádat. Dicsekedett barátainak és feleségének, „és elsorolta nekik Hámán, hogy milyen nagy a vagyona, mennyi fia van, és hogyan emelte őt a király nagyobb méltóságra minden vezető emberénél és királyi tisztviselőjénél” (Eszt 5,11). Egyszer sem olvasunk arról, hogy saját magán kívül bármi más érdekelte volna. Annyira neheztelt azért, hogy a király kegyeiben részesítette a zsidó Mordokajt, hogy Hámán akasztófát építtetett, amire fel akarta kötni Mordokajt. De végül a király éppen Hámánt akasztatta fel arra a fára. Ha nem akarunk a saját nyakunk köré kötelet, ne foglalkozzunk annyit saját magunkkal. Az énközpontúság csak lassan hal meg, ezért fordítsuk teljes figyelmünket mindenkire, akivel csak találkozunk: „Senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” (Fil 2,4). De legfőképp figyeljünk Krisztus Jézusra, mert szabadulásunk bűnös szokásainktól egyedül Tőle van.
A ki az ő bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz. Mert a kit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket. Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent. A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta. (Jn 3,33-36)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram szabadításod.
Ámen
