Conservus
A reménységben örvendezők; a háborúságban tűrők; a könyörgésben állhatatosak; A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok. (Róm 12,12-13)
A mai világunkban úgy fel vagyunk pörögve, hogy mindent azonnal akarunk. Így átrohanunk az életen, Istennek azonban megvan a maga menetrendje, és azt nem lehet siettetni. Amikor tehát várakoztat bennünket, vigyázzunk arra, mit beszélünk. A szavaink megmutatják, milyen irányba haladunk és ez időnként segít megállítani a rossz gondolatokat. Kérjük Istent, hogy segítsen uralkodni az érzelmeinken, mert az örökös panaszkodás felnagyítja a problémákat. Az imádság a negatív energiákat átalakíthatja a jóra használható erővé. Salamon király írta: „A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe” (Péld 15,15). A humor, a nevetés oldja a feszültséget, könnyít a terheken, és örömmel tölti meg lelket: „a szorgalmas ember mindennek hasznát veszi” (Péld 12,27). Tanuljunk a tapasztalatainkból, és bármilyen nehéz is, szeressünk feltétel nélkül. Ez nem mindig sikerül, de törekednünk kell rá. A gondokat emberek okozzák, és nyomás alatt nagy a kísértés a kirobbanásra. Mindannyian követünk el hibákat, de a megváltás mindenki számára nyitva áll. Legyen ez a békességes Igazság az elsődleges fontosságú életünkben, és ne engedjük, hogy a belsőnket a külső világ nyomása irányítsa. Ha állandóan "harci üzemmódban" vagyunk mindig-mindenkivel, azzal a túlnyomó többség csak szenved. De ha a Krisztus Jézus békessége uralkodik szívünkben, akkor látni tudjuk a nagyobb képet, nem csak az önös, törtető érdekeinket. Jézus azt mondta: „Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket” (Luk 21,19). Isten időzítése tökéletes, még ha néha talán visszatartja is útmutatását, hogy ezzel vegyen rá bennünket, hogy még elszántabban keressük Őt.
Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene; A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket. Mert a mint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által. (2Kor 1,2-5)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a szenvedésben is Te vagy velem.
Ámen
