Conservus
Mert jobb ha jót cselekedve szenvedtek, ha így akarja az Isten akarata, hogynem gonoszt cselekedve. (1Pét 3,17)
Mózes az egyik vétke miatt nem mehetett be az Ígéret földjére. Azt azonban az Isten nem engedte, hogy más is bírálja őt, még nővére, Mirjám sem. Mit tanulhatunk meg ebből? Mind hajlamosak vagyunk az ítélkező lelkületre. Mirjámnak nagyszerű tulajdonságai voltak, ő mentette meg Mózest kisgyermek korában, és ő írt egy dicsőítő éneket, amivel Izráel a Vörös-tengeren való átkelést ünnepelte. De kritikus hozzáállásáért nagy árat fizetett: leprás lett. A neheztelés kritikát szül: „Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt a kúsi asszony miatt, akit feleségül vett” (4Móz 12,1). De valójában nem ez volt az igazi probléma. Mózes felesége csak figyelemelterelés volt, az igazi kérdés Mózes sikere volt. Panaszkodásuk oka ez volt: „Miért neki jár minden figyelem?” Ha sikert érünk el bármely területen, számítsunk rá, hogy kritizálni fognak. A Biblia azt mondja: „Mózes pedig igen alázatos volt”, de még ő sem tudta megúszni a fájdalmat, amit önjelölt kritikusai okoztak neki. Ez velünk sincs másként, amíg élünk itt a földön, mindig lesz valaki, aki hibát fog találni abban, amit teszünk. Söpörjük le magunkról, és menjünk csak tovább a nekünk kijelölt úton. Amikor Áron elismerte: „esztelenül vétkeztünk”, Isten megkegyelmezett Mirjámnak, és meggyógyította. A legtöbben a folyton kritizálást egyfajta gyengeségnek fogják fel, Isten szemében azonban kifejezetten bűn. A bűnre pedig egyetlen megoldás van: meg kell bánni és többé nem elkövetni. Az ítélkező lelkület nem tudja lerombolni az Istennel való kapcsolatunkat, de korlátozza azt a képességet, hogy átéljük teljességgel a szeretetét, jelenlétét és áldásait. Ha a bűnt választjuk, azzal a szenvedést választjuk magunknak, pont úgy, mint Mirjam. Amikor Isten valamire azt mondja, "ne tedd", akkor ez azt jelenti: „Ne okozz fájdalmat önmagadnak!” Azt mondja, hogy az ítélkező lelkület ellenkezik azzal, akivé teremtett, amire elhívott bennünket. Arra lettünk teremtve, hogy Istennel való közösségben éljünk, még ha ezt sokan nem tudják. De még a nem vallásos emberek is tudatában vannak az ítélkezés negatív hatásainak. De akkor hogyan kellene reagálni a kritikára? Pál apostol így válaszol erre: „ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája” (Gal 1,10). Ne a bírálóinkra hallgassunk, irányítsuk a figyelmünket arra, hogy Egyetlen Urunk mit gondol rólunk. Életünk így felfelé fog ívelni, hiszen egyedül az Ő véleménye számít.
Nem fizetvén gonoszszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek, Mert a ki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot: Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a békességet, és kövesse azt. Mert az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak könyörgésein. (1Pét 3,9-12)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Téged követhetlek.
Ámen
