Conservus
Uram, avagy kevesen vannak-é a kik idvezülnek? (Lk 13,23)
Amikor Krisztus Jézus egy zsinagógában meggyógyított egy asszonyt, aki már 18 éve meggörnyedt volt, két dolog történt: először, az asszony örvendezett, mint bárki más is tette volna. Másodszor, a zsinagóga népe kifogásolta Jézus tettét, mert szombatnapon gyógyított. Az asszony Istent dicsőítette az egyik oldalon, a "nagyon okos" emberek a másik sarokban pedig a tantételeken vitáztak. Az asszony továbbra is dicsőítette az Istent, nem állt meg, mert tudta, hogy a farizeusok már eldöntötték, mi az álláspontjuk, és nem nyitottak az újra, a változásra. Nekünk sem kell magunkat védeni, mert az Úr a mi védelmezőnk. Ha nehéz időkön megyünk át, egyébként sem engedhetjük meg azt, hogy más emberek pillanatnyi hangulatával és viselkedésével foglalkozzunk. A meggyógyított asszony a dicsőítéssel védte meg magát, nekünk is ezt kell tennünk. Ne szálljunk be idióták vitájába. Ha az asszony abbahagyta volna az örvendezést, és vitatkozni kezdett volna, szörnyű csatározás lett volna a vége. A Biblia azt mondja: "...mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért." (Zsid 12,1) Egyetlen Urunk megadja, amire szükségünk van az életünk pályájának megfutásához: az időt és az erőt. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy vitákba keveredve bármelyiket elpazaroljuk. Fel kell tennünk magunknak a kérdést: „Kinek az elismerését keresem, Istenét vagy az emberekét?" Éppen ezért a kínálkozó lehetőségek között imádsággal és bölcsen kell választanunk. Meg kell szabadulnunk minden lényegtelen és felesleges külső tényezőtől, emberektől. Azért, hogy energiáinkat egyetlen vagy legfeljebb néhány területre irányítsuk. Azokra, amelyekre tálentumainkat kaptuk, amelyeken a Krisztus Jézus kísér bennünket.
Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl, És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon. Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat: Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek. (Zsid 12,12-15)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te mindig velem vagy.
Ámen