Conservus
És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked. (1Móz 12,1)
Néha változtatni kell a helyünkön ahhoz, hogy sikeresek legyünk abban, amire Isten elhívott bennünket. Ha megtesszük azt, amit Egyetlen Urunk mond, és oda megyünk, ahová Ő küld, akkor átlépünk a természetes világból a természetfelettibe. Istennek nem csupán terve van az életünkre nézve, de azt is eltervezte, hogy hol legyen a helyünk. Szükségünk van a megfelelő stratégiára, de ugyanakkor a megfelelő helyen is kell lennünk a terv megvalósításához. „Én, az Úr, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell” (Ézs 48,17). Ha valóban minden dologban tiszteljük az Istent, akkor Ő megmutatja azt a helyet, életünknek azt a területét, ahol sikereket érhetünk el. Előttünk megy, és javunkra rendezi a körülményeket. Ezt tette Ábrahámért is: „Hit által engedelmeskedett Abrám, amikor elhívatott, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy.” (Zsid 11,8). Mielőtt csüggedten feladnánk bármit is, gondoljunk Jóbra, aki azt mondta: Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom. Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után. (Jób 14,15) Isten kegyelméből életben maradt és többet kapott Istentől, mint amennyit elveszített. Tartsunk hát ki, a változás el fog jönni! Isten soha nem mondott le rólunk, most is elvégzi munkáját bennünk. Valami, aminek meg kell halnia, meghal, hogy valami sokkal jobb világra jöhessen. A bibliai Sadrak, Mésak és Abédnegó azt mondták a királynak: „… mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt…” (Dán 3,18). Ne hajoljunk meg sem a kísértés, a manipuláció vagy az istentelen, hamis pojácák érvelései előtt. Ne próbáljunk lépést tartani populista, "nemzeti" ideákkal, ne hódoljunk a nagyravágyásnak, az önös érdekeknek. De ne is adjuk meg magunkat az aggodalom és a türelmetlenség lelkületének! Járjunk továbbra is hitben és nem látásban.
Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről; A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé. Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt. Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök. Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg. (Jób 14,18-22)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy terved van velem.
Ámen
