Conservus
Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester! (Jn 20,16)
A krisztusi időben, ha valaki új bútordarabra vágyott, akkor mesterembert keresett: egy asztalost vagy ácsot. Ezek a mesterek, amikor végeztek egy munkával, levették a kötényüket a bútorra helyezve, ezzel jelezvén, hogy a munka befejeződött. Amikor Jézus feltámadt, a Bibliában a következőket olvashatjuk: "... És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be. Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak. És a keszkenő, a mely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen. Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, a ki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala. Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból." (Jn 20,5–9) Az "ácsmester" tökéletesen elvégezte a munkát, amiért az Atya küldte. Egyszer, smindenkorra, a megváltásunk teljessé lett. Nem kell megdolgoznunk azért, hogy üdvözüljünk, Krisztus Jézusba kell vetnünk a bizalmunkat, így elkészített helyünk lesz a mennyben. De a kapcsolatunknak fenntartása Ővele a mi feladatunk. Gondoljunk vissza megtérésünk kezdeti idejére. Arra, hogy mennyire lelkesen beszéltünk az Úrról, arra, hogy mindennap időt fordítottunk az imádságra, és megerősödve távoztunk Egyetlen Urunk jelenlétéből. Ha az Úrral való járásunk ma is következetes, beteljesítő és életünknek sarkalatos pontja, akkor gond egy szál se. De ha eljutottunk oda, amelyről Jézus az efezusi keresztyéneknek beszélt a Jelenések Könyvében, akkor értsük meg, hogy az Isten nem fog direkt módon beleszólni dolgainkba. A telezsúfolt programfüzetünkbe sem, de nem szakítja félbe elfoglaltságainkat sem, amikkel távol maradunk Tőle. Nekünk kell szinkronba hozni dolgainkat, hogy lépteink összhangban legyenek Ővele! Nekünk kell úgy dönteni, hogy Krisztus Jézusnak tartjuk fenn az első helyet, és sohasem engedjük át másnak.
Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, a kik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket; És terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el. De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz. ... A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, a mely az Isten paradicsomának közepette van. (Jel 2,2-7)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy minden nap velünk vagy.
Ámen
