Conservus
Kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? (1Thess 2,19)
Pál azt írja a thessalonikai gyülekezetnek: „Isten általunk hirdetett igéjét befogadtátok… és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek” (1Thess 2,13). Ha olvassuk Isten Igéjét és hiszünk is benne, az munkálkodni fog életünkben. Gyorsabban fejlődünk, ha megtanulunk megpihenni, és elkezdünk aszerint élni, amit Isten Igéje mond rólunk, nem pedig aszerint, ahogyan mi érzünk. Amíg az önmagunkról alkotott kép nincs összhangban azzal, amit Isten mond rólunk a Szentírásban, addig elégtelennek és méltatlannak fogjuk tartani magunkat bármire. Ez pedig akadályozni fogja a lelki növekedésünket. Amikor Isten azt mondta Jeremiásnak, hogy népek prófétájává hívja őt el, Jeremiás azt válaszolta, hogy ő túl fiatal, nem jó szónok, nincs elég tapasztalata ect... Egyetlen Urunk ezt mondta neki: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek… Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!” (Jer 1,7). Ne féljünk tehát az elutasítástól, ha nem teljesítünk mindig tökéletesen. A világ sem így működik, de Isten pláne nem. Ha olyan tökéletesek lennénk, amilyenek szeretnénk lenni, akkor nem lenne szükségünk Isten kegyelmére. Emlékezhetünk: Jákób, miután egy egész éjszaka küzdött az Istennel, sánta maradt. Az ő sántításához hasonlóan Isten néha meghagy dolgokat a mi életünkben is, hogy emlékeztessen arra, mennyire szükségünk van Reá. Örüljünk annak, ahol most tartunk, és ne hasonlítgassuk magunkat másokhoz, hisz talán ők is ugyanezeken a dolgokon mentek át ahhoz, hogy eljussanak oda, ahol most vannak. Igaz ez a hétköznapokban is. Sokan vannak, akik a szerzés mániájában szenvednek. Vannak olyanok is, akik bűnös utakon szereznek vagyont, ami istenükké válik a szemükben. A világias átlagember lízingelt autót vezet, amibe hitelkártyával veszi az üzemanyagot, aztán így megy az áruházba, ahol meg áruhitelre vásárol. Részletre vett berendezési tárgyakkal tölti meg a házát, ami hajlékon még harmincöt évig fizetendő jelzálog van. A Biblia nem ítéli el a hitelezés rendszerét, de nagy óvatosságra int a használatával kapcsolatban: „A gazdag uralkodik a szegényeken, és az adós szolgája a kölcsönadónak” (Péld 22,7). Az odáig rendben van, ha ritkán kölcsönt kérünk arra, ami létszükséglet. De ha a pénzünket luxuscikkekre, hiábavalóságokra már elvertük? Vannak olyanok is, akik notórius kölcsön-kéregetők, de a határidőt minduntalan "elfelejtik": „Kölcsönt kér a bűnös, és nem adja vissza” (Zsolt 37,21). Nem bűn kölcsönkérni, de ha pénzt kérünk kölcsön, és nem adjuk vissza, az igenis rossz dolog. Meg kell tanuljunk annyiból élni, amennyit megengedhetünk magunknak, ahogyan a közmondás is mondja: "Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér!"
Nem hogy az én szűkölködésemre nézve szólnék; mert én megtanultam, hogy azokban, a melyekben vagyok, megelégedett legyek. Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is; mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is. Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít. (Phil 4,11-13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a tanítványod lehetek.
Ámen
