Conservus
Aki szólott hajdan az atyáknak a próféták által, most ez utolsó időkben szól nékünk Fia által. (Zsid 1,1)
Néha úgy el vagyunk foglalva a gondjainkkal, hogy teljesen elfeledkezünk arról, amit Isten Igéje mond: „jóságod és szereteted kísér életem minden napján” (Zsolt 23,6). Pedig ismerhetjük Jób szenvedéseit, de hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az csak egy rövid szakasz volt a nagyon áldott életében. Talán annyira hozzászoktunk már a bajokhoz, hogy úgy érezzük, nem engedhetjük el magunkat. Olyan ez, mintha egy karosszékben ülve nem tudnánk nyugodtan hátradőlve pihenni és lazítani. Ideje lenne felhagynunk az aggodalmaskodással és el kell kezdenünk hinni Isten ígéreteiben! Egyetlen Urunk nem azért juttatott el idáig bennünket, hogy most magunkra hagyjon. A Bibliában azt olvassuk, hogy Isten Fia „hatalmas szavával hordozza a mindenséget” (Zsid 1,3). Ha Isten kijelent valamit az életünkre, nem hagyja aztán azt széthullani: „az én igém… véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem” (Ézs 55,11). Isten elhívottjai (választottjai) vagyunk: Te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a Te jóvoltoddal, mint egy paizszsal. (Zsolt 5,13) Az „igazult” nem jelent tökéletest, különben egyikünk sem minősülhetne igaznak. Az igaz ezt jelenti: „Az Isten igazságába öltöztetett”, ettől vagyunk elfogadhatók Isten szemében és ez jogosít fel bennünket a kegyelmére is (ld. 2Kors 5,21). Az Isten kegye nélkül a zsidók soha nem fogadták volna be Ruthot, a pogány nőt. De mivel Istennek terve volt az életével, Ruth szíve pedig nyitott volt Isten felé, végül a jómódú Bóáz felesége lett (ld. Ruth 2,1). Az ő házasságukból származott később Dávid király, és családfáján keresztül a mi Egyetlen Urunk, a Krisztus Jézus. A Biblia azt mondja, hogy „a jó ember jóakaratot nyer az Úrtól” (Péld 12,2). Az Isten pillanatnyi jóakarata többet tesz értünk, mint a mi élethosszig tartó küszködésünk. Azt se feledjük, hogy nem mi választottuk az Istent, hanem Ő választott ki bennünket. Márpedig akit az Úr elhív, azt fel is készíti. Ez az elhívás-megigazítás-megszentelődés hármasa. Csak annyit kell tennünk, hogy nyitottak és készségesek legyünk Felé.
Ülj az én jobbkezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem. Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet? (Zsid 1,13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is megigazítottál.
Ámen
