Conservus
Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt. (Róm 5,8)
Sok ember vágyik belső békére, de Jézus Krisztus nélkül. Olyan dolgokban keresik békéjüket, melyek nem működnek: főként anyagi biztonságban, hírnévben, társadalmi pozícióban. Mások alkoholban vagy a kábítószerben, tudatmódosítókban keresik életük jobbra fordulását. De ezek a dolgok nem tudják megadni azt a lelki nyugalmat, amit csak a Jézussal való kapcsolatban találunk. Mielőtt Jézussal találkoztunk volna, a bűn szolgái voltunk, és Isten ellenségeiként éltünk (ld. Róm 6,16). Az Isten azonban készített megoldást, ezzel elvette bűnünket és megszüntette a Tőle való elválasztottságunkat. Ha bízunk a Krisztusban, mint Megváltónkban, akkor: „mivel tehát megigazultunk hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm 5,1). A Biblia írja: „semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban” (Fil 4,6–7). A kereszténység lényege, hogy Jézus lesz az Úr minden körülmények között. Ha állandóan panaszkodunk, azzal csak azt az Urat vádoljuk, Akire rábízhatjuk az életüket. Amikor nehéz időkön megyünk át, ne a panaszkodásban keressük a megoldást. Dicsőítsük az Egyetlen Urunkat, bármi is történik. „Mindenben hálákat adjatok” (1Thes 5,18). A hálaadás a panaszkodás ellenkezője, kifejezi, hogy értékeljük mindazt, amit az Isten tett értünk, és amit ígér, hogy tenni fog. Azt mutatja, hogy bízunk abban, hogy Ő kézben tartja a dolgokat. A zsoltáríró ezt mondta: „Hálaadásodat áldozd az Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat! Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” (Zsolt 50,14–15). Isten már a kezdeteknél látja a véget is, és előfordul, hogy kerülőúton vezet bennünket a megoldás felé. Ha ezt elfogadjuk, akkor megleljük azt a belső békét, amire annyira vágytunk.
Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül: A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását. (Zsolt 50,22)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te vezetsz engem.
Ámen
