Conservus
És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt. (Ézs 40,5)
Ézsaiás próféta mondja: „… akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el” (Ézsaiás 40:31). A földön a sas nem tud változtatni a körülményeken. Mit tesz tehát? Föléjük emelkedik! A levegőből minden egészen más. Ahogyan a kiterjesztett szárnyú sas várja, hogy a meleg légáramlat felfelé vigye, úgy kell nekünk is Isten jelenlétében maradnunk minden körülmény közepette. Vannak feladataink és kötelezettségeink, de egyik sem olyan fontos, mint ez. Azért, mert úgysem lesz erőnk elvégezni őket, amíg Isten jelenlétében fel nem frissülünk, fel nem töltekezünk az Ő erejével. Így kell figyelnünk az Isten hangjára, így kell engedelmeskednünk akaratának. Különben kiszipolyoztak az élet gondjai. Csak az Isten tudja mindazt visszaadni, amit az élet elvett tőlünk, hát tanuljunk meg várni az Egyetlen Urunkra! Emlékezzünk a bibliai történetre: négy ember Jézushoz vitt egy bénát hordágyon. „Mivel a sokaság miatt nem fértek a közelébe, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol ő volt, és nyílást vágva leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához… »kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!«” (Mk 2,5). Ebből a történetből megtudhatjuk, hogy vannak olyan emberek, akik képtelenek eljutni Jézushoz, az állapotuk megakadályozza őket ebben. Hogy mégis a Krisztushoz jusson a béna, négy ember együttes hitére volt szükség. A lelki együttműködés csodákra képes! Krisztus Jézus azt mondta: „ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám” (Mt 18,19). Azt sem hagyták, hogy a tömeg megállítsa őket. Nekünk is túl kell jutnunk minden gátló tényezőn és mindenkin, aki az utunkba áll. Jézus nem okozott csalódást a négy barátnak, de nekünk sem fog. Ha mi is megtesszük, ami tőlünk telik, az Isten is megteszi, amit csak Ő tud. Ne adjuk meg magunkat a fásultságnak, a csüggedésnek! Ne álljunk meg, amíg el nem jutunk az Isten mennyei közelségébe.
Hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért. Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává. ... Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte. Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza. (Ézs 40,2-11)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te jelölöd ki utamat.
Ámen
