Conservus
Még azt is láttam a nap alatt, hogy a törvény helyén törvénytelenség van, az igazság helyén pedig gonoszság. (Préd 3,16)
A rohanás, kapkodás kimerítő. Az „én elintézem a dolgokat” érzés hamisan emeli az önértékelést, de a kapkodás legtöbbször csak árt az elvégzett munka minőségének. A mai világban az elfoglaltság mértéke jelzi a pozíciót. De ha a saját céljainkat folyton feladjuk azért, hogy segítsünk másoknak elérni önző vágyaik tárgyát, attól talán érezhetjük úgy, hogy ezért értékelnek, de valójában ez eltérít bennünket az igazi céltól és hamis fontosságérzetet kelt. A Biblia azt mondja, hogy Isten mindenkinek ad képességeket a saját szolgálatuk elvégzéséhez (ld. 1Korinthus 12,6). Időnk túlnyomó részét annak a feladatnak a végzése töltse ki, amire az Isten elhívott, ne a mások elvárásainak vagy követeléseinek végrehajtása! Néha persze nehéz nemet mondani, mert keresztyénként kötelességünknek érzünk dolgokat. De nem minden „szükség” Isten parancsa, hogy azonnal ugorjunk és teljesítsük! Tanuljunk meg különbséget tenni a dolgok között, ezért, mielőtt cselekszünk valamit, imádkozzunk bölcsességért és útmutatásért Egyetlen Urunkhoz. A Biblia azt írja: „Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Péld 3,6). Ha megoldhatunk problémákat, betölthetünk szükségeket, befolyásolhatjuk egyes helyzetek kimenetelét, az nem feltétlenül rossz dolog. Fel kell azonban ismerni, ha a sürgősség a sebezhető pontunk, és meg kell tanulnunk fontossági sorrend alapján dönteni és cselekedni. Isten soha nem akarta, hogy bárkihez is hasonlítgassuk magunkat. „Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.” (Gal 5,25). Ne engedjük azt sem, hogy mások határozzák meg értékünket, mások kezébe adva az irányítást önbecsülésünk felett. „… sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk…” (Róm 12,6). Építsünk az Istentől kapott talentumainkra, és hagyjunk fel azzal, hogy a másokéra áhítozounk. Isten olyanra teremtett bennünket, amilyennek Ő akart látni, megváltott minden bűnünk fogságából, és elhívott arra, hogy beteljesítsük életünkre vonatkozó terveit. Krisztus Jézus naponta formál bennünket, hogy azzá váljunk, akinek Ő akar látni második eljövetele alkalmával.
Az igazat és a hamisat megítéli az Isten; mert minden ember akaratjának ideje van, és minden dolognak ő nála. Így szólék azért magamban: az emberek fiai miatt van ez így, hogy kiválogassa őket az Isten, és hogy meglássák, hogy ők magokban véve az oktalan állatokhoz hasonlók. (Préd 3,17-18)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy elhívtál.
Ámen
