Conservus
Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz. (1Móz 2,16)
Mostanában vannak, akik ráébredtek, hogy Isten teremtett művét megőrizni nem csupán a környezetvédők dolga. Ugyanaz az Isten, aki bort, búzát ad a táplálásunkra, ugyanakkor kőolajat, nyersanyagokat is rejtett a mélybe, hogy felhasználhassuk. Ám bizonyosan nem örül annak, ha beszennyezzük óceánjait és az abban élő teremtményeit, amikor megpróbáljuk azokat kitermelni. „Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is, az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak.” (Zsolt 8,7-9). Le kell rombolni azt, ami nem működik, és fel kell építeni azt, ami működni fog. Ha ezt nem értjük meg, azt fogjuk hinni, hogy bármit is nyújt az élet, az már így van, és fel kell azt élnünk. Háborúzunk ezekért az erőforrásokért mindenen, és mindenkin átgázolva. De ugyanez igaz a lelki életünkre is. Hányan járnak az Istentiszteletekre csupán egy kis igemorzsáért? Annyiért, ami épp csak a túlélésükhöz elég. Énekelgetnek a hitről, és néha beszélnek is róla, de ha kérdezünk az életükről, hogy vannak, ilyeneket mondanak: „Épp csak megvagyok” vagy: „Remélem, túl jutunk rajta.” Persze, vannak idők, amikor tényleg ez a helyzet, de ennek kivételnek kellene lennie, nem a szabálynak. A Biblia azt mondja: „... diadalmas hódítóknál is nagyobbak vagyunk” (Róm 8,37). Ahhoz, hogy valaki győzelmes hadvezér legyen, meg kell vívnia csatáit, és győznie kell. Az viszont, aki „diadalmas hódítónál is nagyobb”, az az igazi győztes anélkül, hogy harcolnia kellett volna a győzelemért. Krisztus Jézus már megvívta értünk-helyettünk a mi harcunkat, és megnyerte számunkra az örök életet. Amikor pedig azt mondja: „Íme, hatalmat adtam nektek… az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek” (Luk 10,19) azzal egyúttal azt is mondja, hogy éljünk, és ne visszaéljünk az Ő nevével... Hogyan kaphatjuk meg ezt az erőt? Úgy juthatunk hozzá, ha életmódunkká válik az, hogy: „imádkozzatok a Szentlélek által” (Júd 20). Imádkozni pedig sok helyen lehet: az autóban munkába menet, a futószalag mellett, de még a konyhában is. Csak olyan helyre van szükség, ahol egyedül lehetünk Egyetlen Urunkkal, imádkozva és Igéjét olvasva építhetjük hitünket. Rendszeresen, nem csak az év néhány napján hozsannázva...
Mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték. Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak; Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban! (Lk 19,36-38)
