Conservus
...tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, a melyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelen. (1Pt 1,13)
Azt lehetetlen dolog egy emberről ránézésre megállapítani, hogy mekkora hite van. Ha az élet bukkanói kiborítanak bennünket, az ömlik ki belőlünk, ami benn volt. A kovid előtti években egész jól álltunk egészségileg, anyagilag, de hirtelen jött a járvány, mi ömlik ki belőlünk: a félelem vagy a hit? A legrosszabbtól való rettegés, vagy az Istenbe vetett feltétlen bizalom? Ránézésből senki sem tudja megmondani rólunk, hogy mennyi hit van bennünk, de könnyen megállapíthatják, ha meghallgatnak... Az életben mindig jönnek rossz időszakok, ekkor leszünk próbára téve. De Egyetlen Urunk nem azért teszi próbára a hitünket, hogy meglássa, mennyi van, hiszen azt tudja. Azért próbál meg bennünket, hogy mi is megtudjuk. A Biblia azt mondja: „Ezek a próbák mutatják meg, hogy hited valódi. Tűz próbálja meg, mint ahogy az aranyat is tűzben tisztítják – bár hited sokkal értékesebb még a színaranynál is. Tehát, ha hited sok megpróbáltatás közepette is erős marad, akkor Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyul majd a dicséretre, dicsőségre és tisztességre.” (1Pt 1,7). A sátán célja, hogy éket verjen közénk és Isten közé. Ebben úgy tudjuk megakadályozni, hogy csökkentjük a távolságot az Isten és önmagunk között: „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” (Jak 4,8). Az Istentől való eltávolodás öntudatlanul történik, mert az ember túlságosan elfoglalttá válik, maga körül forog, vagy túl sok mindent vállal magára. Észre sem vesszük, mert az eltávolodás nem hirtelen történés, hanem lassú elsodródás. Az Istentől való eltávolodás veszélyes terepre vezet bennünket. Mint ahogyan egy katona is könnyű célponttá válik, aki ellenséges területen el van vágva alakulatától. Nem mindenki a filmbéli Rambo, ne kerüljünk ilyen helyzetbe. A Biblia azt mondja erről: „Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki” (Préd 4,10). Ha az Istentől való eltávolodásunk a mi saját döntésünk, a Krisztus Jézus akkor sem hagy el bennünket, legfeljebb erről mi nem akarunk tudomást venni. Az Őt háromszor is megtagadó Simon-Pétert sem hagyta el sosem! Az Isten azt mondja: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsid 13,5). Ő minden körülmények között hűséges marad. „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg… Ne félj, mert én veled vagyok!...” (Ézs 43,2-5). Hitünk próbájakor a mi részünk az, hogy sohase távolodjunk el az Ő Igéjétől, amely testté lett, a Krisztus Jézusban. Isten része pedig az, hogy: „…ő közeledni fog hozzátok”. Ha csak egyetlen lépést teszünk Őfelé, máris áthidalja a szakadékot, magához ölel, biztonságba helyez és képessé tesz minket arra: „…hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben” (Ef 6,11).
Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével; Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok. (Ef 6,12-16)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Hozzád tartozom.
Ámen
