Conservus
Mindenkor örüljetek. Szüntelen imádkozzatok. Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok. (1Thess 5,16)
Pál apostol azt mondja: „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják” (Ef 4,29). A szavak olyanok, mint a kalapácsok, összezúzhatnak, de építhetnek is. Fogadjuk el az embereket olyannak, amilyenek. Senki sem tökéletes. Álljunk ellen a kísértésnek, ha folyamatosan meg akarunk javítani valamit bennük. Ne feledjük: ez csakis Istennél lehetséges. Persze, ez nem jelenti azt, hogy ne álljunk ellen ordas eszméknek, vagy behódoljunk idiótáknak. Azt viszont szabályozhatjuk, hogy mi zajlik a gondolatainkban, az elménket töltsük meg az Isten Igéjével. Nem azzal a sok sületlenséggel, ami ostoba emberektől zúdul ránk. Tudjuk azt, hogy jogunk van a békességhez, melyet Jézus megígért, nem kell mindig és mindenkivel harcban állnunk. Krisztus Jézus helyreigazította tanítványait, amikor egy vihar miatt elveszítették lelki nyugalmukat, Ő nem veszítette el az övét. Az aggodalom akkor borít el bennünket, ha elfeledkezünk két dologról: Mit mondott nekünk az Egyetlen Urunk? Azt mondta: „Menjünk át a túlsó partra!” (Mk 4,35). Ha egyszer Ő ezt mondta, akkor nem létezik olyan magas hullám, ami elsüllyeszthetne bennünket. Amikor azt tesszük, amit Isten mondott, akkor lehet, hogy viharokon megyünk át, de nem fogunk elsüllyedni. Ki van velünk a "hajónkban"? A tanítványok azt hitték, elég jól ismerik Jézust, de még aznap éjszaka azt kérdezgették egymástól: „Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?” (Mk 4,41). A vihart, amiben éppen vagyunk, Isten azért engedte meg, hogy megmutassa, nincs olyan problémánk, amit Ő ne tudna megoldani. Soha sem vagyunk egyedül, hisz Jézus megmondta: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek” (Jn 14,1). A sötétség világi uraitól való félelemnek csak akkor van hatalma rajtunk, ha mi magunk hatalmat adunk nekik...
A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem. ... És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. (Jn14 11-16)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy nem félek senkitől.
Ámen
