Conservus
Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, a hol vagy, északra, délre, keletre és nyugotra. Mert mind az egész földet, a melyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre. (1Móz 13,15)
Miután kibékült régóta elidegenedett bátyjával, Ézsauval, Jákób beleegyezett, hogy együtt legyenek egy ünnepi lakomán. Ézsau, aki szeretett mindent gyorsan elintézni, azt mondta: „Induljunk el…” (1Móz 33,12). De Jákób így felelt neki: "Tudja az én uram, hogy a gyermekek gyengék, meg szoptatós juhok és tehenek vannak velem. Ha csak egy napig is hajszolják azokat, elhullik az egész nyáj. Menjen csak az én uram a szolgája előtt, én majd ballagok lassan az előttem járó jószág és a gyermekek járása szerint…” (1Móz 33:13). Jákób nagyszerűen meglátta a lényeget. Megértette, hogy ha valamit túlságosan erőltetünk, vagy ha túl sokat vállalunk magunkra, akkor elveszíthetjük nemcsak az üzletünket, de még a családunkat is. Ahhoz, hogy elérjük kitűzött céljainkat, egyensúlyban kell maradnunk, időt kell szánni a kemény munkára, de a pihenésre is. Ha a családi életről, a jellemről vagy a gyülekezeti, lelki életünkről van szó, a fejlődés nem magától jön, mert amire nem figyelünk oda, az elromlik. Áldozatkésznek kell lennünk inkább, mint sikeresnek, megbízhatónak inkább, mint híresnek. Megelégedettnek inkább, mint folyton - folyvást valami többet hajszolónak. Nagylelkűnek inkább, mint gazdagságot hajszolónak, együtt érzőnek inkább, mint szervilisnek... Annak idején Ábrahám és Lót együtt fogtak vállalkozásba. Aztán gondok támadtak közöttük: „…Mivel sok jószáguk volt, nem lakhattak együtt. Össze is vesztek Abrám jószágának a pásztorai Lót jószágának a pásztoraival…” (1Móz 13:7). Ezért Ábrahám így szólt: „Válj el tőlem! Ha te balra tartasz, én jobbra megyek…” (1Móz 13,9). Csak azért, mert valami, vagy valaki korábban az életünk része volt, nem jelenti azt, hogy az egész utunkat végig kell járnia velünk. Ha a régebbi idők együtt munkálkodásának emlékei szépek, nehéz szembenézni azzal az igazsággal, hogy azok a napok elmúltak. Nem fognak visszatérni többé, ezért váltanunk kell... Ez nem azt jelenti, hogy csak nekünk lehetett igazunk, ez csupán azt jelenti, hogy különböző a rendeltetésünk. Azok az emberek, akik valaha a hajtóerőt adóak voltak, nehéz teherré válhatnak, amelyek lehúznak bennünket. Néha túlnövünk a másik ajándékán, a teljesítőképességén, és nem számít, mennyire próbálunk segíteni nekik, vagy fejleszteni őket, nem jutnak előrébb, megrekednek a múlt rózsaszín ködében. Amikor ez megtörténik, a mi esélyeink csökkennek, a lendületünk kihagyogat. Néhány embernek, akit szeretnénk az életünk részének tudni, nem kell ott lennie, mert nem osztozik a mi látásunkban, a szenvedélyünkben. Ha minél hamarabb felismerjük ezt, számtalan fájdalomtól kíméljük meg önmagunkat, és ilyenkor új "mezőkre" kell mennünk.
És olyanná tészem a te magodat, mint a földnek pora, hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámlálható lesz. Kelj fel, járd be ez országot hosszában és széltében: mert néked adom azt. Elébb mozdítá azért sátorát Ábrám, és elméne, és lakozék Mamré tölgyesében, mely Hebronban van, és oltárt építe ott az Úrnak. (1Móz 13,16)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy oda küldesz, ahol lennem kell.
Ámen
