Calator
Mondá nékik: Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok. Azok pedig azonnal otthagyván a hálókat, követék őt. (Mt 4,19)
Mai Igénkbe Krisztus Jézusnak ez a mondata az Ő követésre szólítja fel az embert. Az Előre! és az Utánam! sokat elhangzó jelszavai a történelemnek. Ám a különbség jelentős a kettő között. Hiszen, aki azt mondja, hogy Előre!, az mutat egy irányt a követőinek, de ő maga a háttérben marad. Előre küldi követőit, akikre nem lehet tudni, hogy mi vár, míg a parancs kiadója hátulról figyel és védettséget élvez. Ha pedig valaki azt mondja, hogy Utánam!, akkor ebben nagyon is jól érzékelhetően benne van az, hogy aki ezt mondta, az megy elől, és először őt éri az, ami következik. Lett légyen az jó vagy rossz dolog, amiben a többiek követik őt. Krisztus Jézus egyértelműen azt mondja, hogy utánam, egészen pontosan így szól: "Jöjjetek utánam!" Ebben ott az üzenet, hogy először ő szembesül mindennel. Jézus ma is vezetni akar bennünket. Hogy engedünk-e Néki, az egy döntés, melyet személyesen kell meghoznunk. Fontos átgondolnunk azt is, hogy tényleg Jézus vezet-e bennünket? Az Egyetlen Igaz Úr szolgálata, az Ő követése, személyének mindenek fölé helyezése életünkben egy hatalmas döntés. Életünk vezetőjét mi választjuk, a felelősség a miénk, így a következmény is az. Ki tudjuk-e mondani azt, amit énekelni is szoktunk: Csak vezess Uram végig és fogd kezem, míg boldogan a célhoz elérkezem... De Krisztus Jézus nem lesz életünk vezetője, ha mi nem akarjuk. Ő mondja: Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz…(Jel 3,20) Jézus Krisztus csak a beleegyezésünkkel lesz vezetőnk. Ha megnyitjuk ajtónkat, az életünk ajtaját, akkor tud bejönni és lakozást venni abban. Persze az sem mindegy, hogy milyen szerepet szánunk neki, milyen hellyel kínáljuk meg. Van, ahol éppen csak az előszobáig jut, de házigazdává soha nem válik. Az ember önző énje nagy úr ám, hatalmas döntés, ha uralkodóváltásra szánjuk el magunkat. Ha az egónk helyett Krisztus vezet, az a megtérés. A döntés, melyet senki nem hozhat meg helyettünk és mi sem hozhatunk meg mások helyett. De ha Ő kér, akkor viszont lépni kell, vállalni azt, amit Ő kér. Arra menni, amerre vezet. Hátrahagyni addigi bűnös életünk minden dagonyáját, az egész korábbi életvitelünket. Hitből. Simon és András, de Jakab és János is így cselekedett. A kérdés az, hogy tudunk-e, akarunk-e, merünk-e indulni hitből, ha Egyetlen Urunk kéri? A válaszunk mutatja meg, hogy mennyire szeretnénk az Úrnak engedelmeskedni.
Azok pedig azonnal otthagyván a hajót és atyjukat, követék őt. És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget. És elterjede az ő híre egész Siriában: és hozzávivék mindazokat, a kik rosszul valának, a különféle betegségekben és kínokban sínlődőket, ördöngösöket, holdkórosokat és gutaütötteket; és meggyógyítja vala őket. (Jn 4,21-23)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy követhetlek Téged.
Ámen
