Calator
Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze. (2Tim 2,3)
Kétféle bírálat létezik: építő kritika és romboló kritika. Az egyik a javunkra van, a második tönkretesz lelkileg bennünket. De, ha a bírálónk névtelenségbe burkolózik, akkor még a figyelmünkre sem méltó. Ha bármi fontos dologba kezdünk, lesznek emberek, akik nemcsak megpróbálnak padlóra küldeni, de mindent megtesznek azért is, hogy ott is maradjunk. Mai Igénket Pál apostol írja Timóteusnak felkészítvén szolgálatára: „vállald… a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája.” A rosszindulatú emberek nem azért kerülnek az utunkba, hogy legyőzzenek. Sokkal inkább azért "kapjuk őket" próbaként, hogy fejlődjünk általuk. A vezetéselméletet jól ismerők tudják ezt, ezért kitartanak. Végigviszik bármi áron is azt, amibe belekezdtek, amíg el nem végzik a munkát. De hogyan viszonyuljunk a bírálókhoz, a kritikusainkhoz? Legfőképp krisztusi lelkülettel mádkozzunk értük. Jézus azt mondta: „áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket… és a Magasságos fiai lesztek” (Luk 6,35). Ha valaki idegesít bennünket, Isten a következőket várja tőlünk: Először is kezdjünk mi a közeledést irányukba. Még ha úgy érezzük is, hogy igazunk van, mit érünk vele? Ne a másik ember reakciójától függjenek a döntéseink. A Biblia azt mondja: „bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban” (Ef 4,32). Másodszor: Legyünk megértőek. Van, mikor a saját igazunk mellett érvelünk, bulldózerként megyünk neki a másik véleményének. A céltudatos, szigorú időbeosztással élő emberek könnyedén beleesnek ebbe a bűnbe. A Biblia azt mondja: „legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak"... Van, amikor annak, aki az idegeinkre megy, nem az a célja, hogy megnehezítse az életünket, csak éppen ő maga is küszködik valamilyen problémával a saját életében. Persze, vannak, akik szándékosan akarnak rosszat nekünk, ilyenekhez a közeledés sem használ. Jobb, ha a következőket tesszük: "A kik pedig nem fogadnak titeket, sem nem hallgatnak rátok, onnét kimenvén, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságul ő ellenök." (Mk 6,11). Ha igazán elköteleztük magunkat a Krisztus Jézus követésére, és a szentírási alapelvek szerint élünk, akkor Isten megmutatja, miképpen cselekedjünk. Egyetlen Urunk nem hagyja, hogy megmaradjanak életünkben a régi énünk dolgai.
Szorongatá a lélek Pált, és bizonyságot tőn a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus. Mikor pedig azok ellenszegülének és káromlásokat szólának, ruháit megrázva monda nékik: Véretek a fejetekre; én tiszta vagyok: mostantól fogva a pogányokhoz megyek. (ApCsel 18,5)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te irányítod lépteim.
Ámen
