Calator
És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk. Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám. (Jn 2,3)
A mai Igénkben a döntő kérdés: meghívjuk-e Krisztus Jézust életünk eseményei kapcsán? Akarjuk-e vele megosztani az örömeinket, hívjuk-e a bánat, a szenvedés idején? Bárhogyan alakul az életünk, hívhatjuk Őt: Ó, Jézus árva csendben az ajtón kívül állsz, bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz. - ez az énekünk is azt fejezi ki, hogy Jézus szeretne részese lenni életünknek. Ha engedjük, ha hívjuk, ha kérjük. Jó és örvendetes esemény volt a kánai mennyegző, de akadt némi gond a szervezéssel. Annak idején Izraelben egy hétig tartott a "lagzi" és etetni, itatni, szórakoztatni kellett a násznépet, és szégyen volt, ha valami elfogyott. Nincs boruk – ez a mondat egy ténymegállapítás. Olykor azonban ma is ködösítünk, mellébeszélünk még az Egyetlen Urunknak is. Pedig azt kellene kimondanunk: nincs bennem türelem, elfogyott a szeretetem, a megbocsátási hajlandóságom… Nincs erőm. Nincs emberem… Akkor is, ha nehéz, ki kell mondanunk a tényeket, még ha fáj is szembesülni velük. Mindennek rendelt ideje van – olvassuk a Prédikátor könyvében. Jézus is eszerint élt és cselekedett. Ha hívjuk Őt és kérjük segítségét, el fog jönni az Ő ideje. De mi általában türelmetlenek vagyunk: Add meg Uramisten, de máris… Ezzel szemben azt olvassuk: „Jó csendben várni az Úr szabadítására” – Olykor az Isten azért nem teljesíti azonnal a kéréseinket, mert szeretne megtanítani bennünket várni. A kérdés az, hogy elhisszük-e azt, hogy Ő tud és akar segíteni? Neki van hatalma mindenkor közbelépni, de ha nem akkor segít, amikor szerintünk kellene, Ő akkor sem késik el. Lehetünk mi is (Máriához hasonlóan) egymás életének figyelmes szemlélői. Olyanok, akik nem azért nézik a másik ember életét, mert csámcsogni akarnak rajta, mert "jól informáltak" akarnak lenni. Egymás életét imában hordozhatjuk, különösen a szükség, a nyomorúság idején. Vigyük Jézus elé, ha bajt látunk és kérjük, segítse meg a bajba jutottakat. A hívő ember a lelkével él hitéletet, és hitével él lelki életet. A hitet nem az ész erősíti és támogatja, hanem a lélek, az élet teljessége pedig maga az Isten. A hitben, az Istenbe vetett hitben van tartalom, értelem, megelégedés és beteljesülés.
Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak. Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének. (Préd 3,8)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Hozzád mindig bizalommal fordulhatom.
Ámen
