Calator

Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben. (Phil 2,15)

Ha betöltjük az Istentől kapott megbízatásunkat a földi életben, akkor megszabadulhatunk a lehetséges kudarc érzésétől,  az aggódástól. Az önértékelés többé nem más emberek véleményétől függ, hanem kizárólag Isten véleményétől. Ehhez a következőkre van szükség: Legyünk hálásak Egyetlen Urunktól kapott ajándékainkért. De ismerjük fel korlátainkat. Ez azt jelenti, hogy bizonyos dolgokat el kell engednünk. Vannak vágyaink, melyeket Isten ültetett el bennünk: „Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” Isten napról-napra gondoskodik rólunk. Urunk a megszabadított népét a pusztában hűségesen táplálta, minden nap mannát küldve a mennyből. De voltak olyanok közöttük, akik be akarták biztosítani magukat, ezért a szükségesnél többet gyűjtöttek, elárulva ezzel, hogy nem bíznak Istenben. A felesleg természetesen megromlott. Ha aggódunk a jövőnk, vagy olyan dolgok miatt, melyek felett nincs hatalmunk, az olyan, mintha mi is a mannát akarnánk elraktározni. Isten viszont azt akarja, hogy adjuk át Neki a jövőt illető aggodalmainkat. Azok úgyis túl nagyok számunkra, ezért éljünk a jelenben. Persze, felvetődnek kérdések életünk során:  Mi lesz, ha fájdalom ér vagy beteg leszek? Mi lesz, ha elveszítem az állásomat? Mi lesz, ha az emberek nem fognak kedvelni, nem fognak elfogadni? Mi lesz, ha nem találok senkit, aki szeretne, és egyedül kell leélnem az egész életemet? ect...  A Biblia ezt „okoskodásnak” nevezi, ilyenkor igazából csak elképzeljük a lehető legrosszabb lehetőséget. Pál apostol azt mondja, hogy romboljunk le minden ilyesmit, mert ha nem, akkor állandó rettegésben fogunk élni. Olyan dolgok miatt aggódunk, melyek még meg sem történtek – és nagy valószínűséggel soha nem is fognak. Kárba veszett idő, amit az "okoskodásra", az aggódásra fordítunk. Nyugodjunk meg, és engedjük, hogy a Krisztus Jézus legyen az Egyetlen Úr az életünkben.

Fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől, Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt. (1Pét 4,1)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy értem és helyettem is szenvedtél.

Ámen

Készíts ingyenes honlapot Webnode