Calator
Igyekezzetek a városnak jólétén, a melybe fogságra küldöttelek titeket, és könyörögjetek érette az Úrnak. (Jer 29,7)
Mai Igénkben a nehéz helyzetükben szólítja meg az Úr választott népének tagjait. A babiloni fogság nyomorúságai között szenvedő izraelitákhoz szól Isten kijelentése. Isten népe sorozatos engedetlensége miatt jutott e minden tekintetben fájdalmas helyzetbe. Az Úr figyelmeztette, bűnbánatra, megtérésre szólította népét, de hiába. Bekövetkezett hát a büntetés. Nekünk, ma élő nemzedéknek is szól az Úr. Azt érdemes végiggondolni, önmagunk számára tisztázni, hogy milyennek látjuk saját helyzetünket. Van, aki azt gondolja: nehéz a helyzetem, mert... vagy hoztam egy vagy több rossz döntést... mentem a saját fejem után, de már látom, hogy nem kellett volna. Van olyan is, aki azt gondolja: nagyszerű a helyzetem. Rendben van az életem, boldog vagyok, örvendezek szívemben, mert jó volt a tavalyi év. Ezt könnyű így gondolni, amikor valaki az Úr áldásait veszi el. De sokkal nehezebb akkor, amikor valamilyen oknál fogva nem éppen nekünk tetszően alakulnak életünk dolgai, amikor nyomorúság jut osztályrészül. Pedig nem magától értetődő semmilyen jó, ami ott van életünkben, azt pedig szintén nem tudhatjuk, hogy meddig tart, meddig élvezheti valaki. A nehéz helyzetű ember számára sokkal nagyobb kérdés, hogy egyáltalán van-e remény és jövő? A mai Magyarországon egyre többen gondolkodnak így. Sőt, minél mélyebben érzi magát valaki, annál inkább kérdés ez számára. Az Egyetlen Úr viszont szól. Azt üzeni, hogy van jövő és ennek megfelelően gondolkozzatok. Cselekedjetek és eszerint éljetek! Vajon hányszor nem hisz az Úrnak az Ő mai népe? Hányszor értjük az Úr Igéjének figyelmeztetését és mégis könnyelműek vagyunk: nem történhet az meg velünk. Remény nélkül lehetetlen az élet. Remény nélkül lehetetlen a jó hozzáállásunk, nincs szándék az emberben a cselekvésre, a dolgok előremozdítására. Remény nélkül nem lehet előrenézni és tervezni sem. Vannak-e terveink az új esztendőre? Vagy csak ilyeneket mondunk: „Majd csak lesz valahogy!” „Olyan még nem volt, hogy valahogy ne legyen!” „Túl kell élni minden napot!” De egyénileg, vagy a családban ugyanígy lehetnek tervek: jobban beosztjuk a pénzt, egészségesebben élünk, ect... Lehetne még sorolni az emberi terveket, elhatározásokat, de hogy ezek többek legyenek a puszta fellángolásnál, arról nekünk kell tennünk.
Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek. Akkor segítségre hívtok engem, és elmentek és imádtok engem, és meghallgatlak titeket. És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem. És megtaláltok engem, azt mondja az Úr. (Jer 29,13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy reményt adsz nekünk mindenkor.
Ámen
