Calator

Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti. (Zsolt 37,5)

Mai Igénk olyan emberekhez szól, akik a gonoszokat figyelve elgondolkodnak azon, hogy nekik jobban megy a soruk, pedig még csak nem is hisznek Istenben. Az útjaikon sikeresek, amit elterveznek, az „szerencsés”, nem úgy azoknak, akik kegyes, istenfélő emberek. Biztosan volt már ilyen és hasonló összehasonlításban részünk. Talán néztük mi is, hogy másoknak jobban megy, rendezettebb az életük, családjuk, pedig nem járnak templomba, Isten nélkül élnek, megeshet, imádság és könyörgés nélkül is előrébb  járnak anyagiakban, mint mi. Egy lelki terhet cipel a zsoltár Író is, ami elgondolkodtatja, néha mélyen frusztrálja, sőt: kibillenti önmagából, mert békétlenséget hoz az életébe. Mi erre az Ige tanácsa? Egyszerűen az elengedés: Hagyd...engedd el, ne cipeld ezt a terhet! Az út, amin járnunk kell, nem más, mint Krisztus Jézus. Ő mondta: „Én vagyok az út.” (Jn 14.6) Őbenne túlmutat vándorutunk ezen a világon, egészen az örökkévalóságig. Jézus úgy tanított erről, hogy útja a keskeny út, ami kicsiny kezdetből indul, de Őbenne egyre gazdagszik, mígnem végül kiteljesedik az örökkévalóságban. Ezzel szemben a világi emberek, akiket a zsoltáríró néz, a széles úton járnak, mely a tágas lehetőségek felől indul, de aztán egyre veszítve lendületéből, beszűkül, és egészen a kárhozatig tart. Ha utunkat Egyetlen Urunkra hagyjuk, és engedjük, hogy Ő cselekedjen, akkor tisztán láthatjuk azt az utat, melyre Ő hív el. Csendesedjünk el gyakrabban, hogy tudjunk hálát adni az eddig megtett útért és meglássuk, hová akar eljuttatni bennünket. Lássuk be azt, hogy eddig is mennyi gazdagság származott a Krisztus Jézus követésében. Ekkor tudjuk felismerni a mennyei irányt, amit magunktól sokszor elvétünk. Hagyjuk Reá az egész életünket. 

Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet. Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott. A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben. Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá: Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja. (Zsolt 37,13)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy az új évben is tart a gondoskodásod.

Ámen

Készíts ingyenes honlapot Webnode