Calator
Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk. (Ef 4,25)
Az óév nem sokára búcsúzik, és kezdődik egy új. Ebben az évben különösen sok megtévesztést, álinformációt, mondjuk ki: hazudozást hallhattunk. Hamis tanokat, hamis beszédeket hallhatunk sunyi emberektől. Némelyik prófétának, vagy királynak képzeli magát. Hamis próféták azok, akik a Bibliára hivatkoznak ugyan, de mégis Isten-ellenes tanokat hirdetnek, hitük nincs és igyekeznek mindenkit megtéveszteni a maguk okoskodása által. Ezek az emberek kiragadnak valamit a Bibliából, és arra felépítik a maguk beteges gondolatainak repedezett falú házát. Igyekeznek megnyerni az embereket tanításaik, hazugságaik számára. Pedig a teljes Írás Istentől ihletett. A hamis próféták sok sebet és ártalmat okoznak mindenkinek, akik a befolyásuk, a hatalmuk alá kerültek. Krisztus Jézus azonban lehajol, kiemel bennünket ebből a mocsárból. Helyreállít, és kárpótlást tud adni az elvesztegetett évekért is. Meg kell álljunk a tévelygés széles útján. Meg kell vizsgálnunk az életünket, és döntenünk kell: még mindig hiszünk pojáca, cinikus hazudozóknak, vagy Jézushoz fordulunk. Azért, hogy visszakerülhessünk vezetésével a keskeny útra. Az egész Szentírás tele van figyelmeztetéssel, hogy a hazug beszédtől távol tartsuk magunkat. Mint ahogy el lehet csúszni a jégen, úgy el lehet csúszni egy kis hazugságon is. Anániás és Safira is a hazugságon csúsztak el. Isten gyűlöli a hazugságot, a Szentlelke felfedi azt. A hazugság sohasem attól függ, hogy ki mondja. Akár egy köznapi ember, akár egy vezető hazudik, Isten előtt egyformán utálatos. Krisztus Jézus nem hazudott soha, szájában álnokság sem találtatott. Egyetlen Urunk nem ismerte a kétértelmű beszédet, nem ismert semmi tisztátalanságot a beszédben, nem volt ismerős előtte a hízelkedő ajak. Tartsuk hát magunkat Őhozzá az új esztendőben is.
Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem. Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől! Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet. Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ. (Zsolt 121-122)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy kimentesz az álnokság mocsarából.
Ámen