Calator
Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő. (Phil 2,5)
Míg a világi törvények csak a cselekedeteket nézik, azokat büntetik, Isten a szíveket és az emberi indulatokat vizsgálja. Isten sokkal nagyobb igénnyel lép fel velünk szemben, mint bárki. Nem a törvények megcselekvését, a szabályok megtartását kívánja csupán, hanem a krisztusi lelkületet, szívbéli állapotot. Egyetlen Urunk nemcsak a cselekedeteket tartja bűnnek, hanem már az indulatot is. Minden cselekedet ugyanis rendszerint valamiféle indulatból származik. Pál azért mondja, hogy az az indulat legyen bennünk, amely volt a Krisztus Jézusban. Jézust tehát nem elég tettekben, hanem igyekeznünk kell már a gondolatokban is követni Őt. Amikor a Biblia indulatról beszél, akkor nem arra hív fel, hogy egy ember legyen vallásos-ájtatos manó, tanuljon meg újfajta viselkedést, sajátítson el egy sajátos szókincset, új szokásokat, hanem arról van szó, hogy a bennünk lévő érzület, lelkület, a szellemiség, beállítottság forrását változtatja meg. Rossz tanulók vagyunk Krisztus Jézus tanítványaként. Amikor a Szentlélek figyeli életünket, és osztályoz bennünket a szelídségből és alázatosságból, bizony sokszor nem ötös a felelet. Tele vagyunk ingerültséggel, indulatossággal, haraggal a szívünkben, ahelyett, hogy igyekeznénk az alázatosságra, a szelídségre és a szeretetre. Jézus csodálatos példát adott az alázatosságra, és a szelídségre. Alázatos volt, amikor meghajolva megmosta a tanítványainak lábait. Ugyanekkor megmondta azt is: „Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.” Nem Jézusnak ezt a tulajdonságát kell utánoznunk, hanem szelíd természetet öltözzünk magunkra, hogy alázatos lelket nyerjünk Általa.
Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte. Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek. (Jn 13,13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a szolgád lehetek.
Ámen
