Calator
És a ki az ő parancsolatait megtartja, az Ő benne marad és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekből, a melyet nékünk adott. (1Jn 3,24)
Törődnünk kell az emberek lelki és fizikai szükségleteivel. Aki nem tudja, honnan fogja előteremteni a következő étkezésre valót, vagy azt, hol tudja álomra hajtani a fejét, az nehezen tudja megérteni, hogy Isten szereti őt. Hazánkban is egyre nagyobb a kereslet az ingyenkonyhákra és élelmiszer segélyekre. Az állandóan hangoztatott, fennkölt eszmék összetörnek, mint festett üvegablak, ha bedobják a valóság kövével. Ilyenkor kell visszaemlékeznünk Krisztus Jézus szavaira: éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok... (Mt 25,35). Az éhezés mára már nem egy elvont fogalom, láthatjuk az ételosztó pavilonok előtt sorban álló emberek tömegét. Ez nagy különbség a dorbézoló, álkeresztény, cinikusan vigyorgó megnyilvánulások, és a fizikai, lelki megpróbáltatások között. Könnyebb elméletben szeretni, mint valóságosan, főleg, ha problémás emberekről van szó, vagy olyanokról, akik különböznek tőlünk. Az igazi szeretet azonban nem aszerint működik, hogy mi esik jól vagy rosszul, hiszen Isten már felállította az Ő mércéjét. Mi is döntünk személyes harcaink tekintetében. Isten azt mondja, hogy nincs szükségünk a saját fegyvereinkre, mert Vele gyorsabbak lehetünk, és magasabbra szárnyalhatunk. Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. (2Kor 10,3). Mi sokszor azt mondjuk: „Köszönöm, nem.” Szükségünk van a haragos szavak, a követelőző hozzáállás, a manipuláció és a kifogáskeresés arzenáljára. Az állandóan mások hibáztatásának fegyverére, hogy tudjunk lövöldözni, és "megvédjük magunkat". Bátorság kell ahhoz, hogy felhagyjunk ezzel az ostoba viselkedéssel. Helyette vegyük fel a „hit pajzsát, és Istennek fegyverzetét". Egyetlen Urunk időnként megengedi a nehézségek és az összetöretés időszakait életünkben. Krisztus Jézus is átélt ilyeneket, és Ő azt mondta: Nem nagyobb a szolgáló Uránál... (Jn 15,20). De Istenünk szándéka nem az, hogy fájdalmat okozzon, hanem hogy tágítsa lehetőségeinket, hogy elvihessük szeretetét a romlott, gőgös, de meghasonlott világba, melynek annyira szüksége van a szeretetre. Krisztusnál a megtöretés is jó dolog. Amíg nem törik meg a függetlenségünk, a büszkeségünk, az egónk, és amíg saját elgondolásainkhoz görcsösen ragaszkodunk, addig jobbnak tartjuk saját magunkat az Istennél. Ez a megtöretés az utolsó megálló, mielőtt végre ki tudjuk mondani: "Nekem egyedül nem megy, csak Jézussal, Őbenne létezve vagyok képes rá". Hát ezért jött közénk testben is az Isten.
Senki sem cselekszik bűnt, a ki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született. Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: a ki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, a ki nem szereti az ő atyjafiát. Mert ez az üzenet, a melyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást. (1Jn 3,9)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy azért jöttél, hogy a Te erőd legyen bennünk.
Ámen
