Calator
Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: a ki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, a ki nem szereti az ő atyjafiát. Mert ez az üzenet, a melyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást. (1Jn 3,11)
Az Advent lényegét foglalja össze ez a mai Ige. János apostol megszólításából is sugárzik felénk az Isten szeretete. Krisztus Jézus visszajöveteléig vigyázni kell, hogy: „Senki meg ne tévesszen titeket!" Az Advent a készenlét, az éberség, a felelős, Igéhez igazított életvezetés ideje, amikor vigyázunk, hogy senki, de különösen a "Sátán, aki, mint ordító oroszlán szertejár", meg ne tévesszen bennünket. Vigyázzunk arra a mindennapok sűrűjében, hogy Jézusnál semmi sem legyen fontosabb a számunkra. Ő legyen mindvégig Egyetlen Úrként az első helyen az életünkben. Csak Isten gyermekeként lehet jól érteni az Adventet és lehet jól élni az Adventben. Az evangélium szó lefordítva magyarra örömhírt jelent. Az adventi örömhír az, hogy nyilvánvalóvá vált az embereknek annak a lehetősége, hogy Isten társaságába, közösségébe kerülhetnek. Nem érdemből, hanem kegyelemből, egyedül a hit által. Isten közösségében megélhetjük az igaz szabadságot, az igazságosságot, tehermentességet. Szabadságot, mert nem köt bennünket semmilyen helytelen, bűnös tett. Igazságosság, amit az emberi társadalomban, különösen a mai magyar valóságban, szüntelenül valami beárnyékol és bepiszkol. Az ember vágyik arra, hogy helyesen bánjanak vele és megtarthassa, sőt élvezze emberi mivoltát. Az ember csak a teljes bizalom környezetében képes tisztán élni. Az Istennél minden elkövetett bűnünk nyomása eltűnik és az öröm lép helyébe. Lehullik az ember válláról a másoknak való megfelelés és szerepjátszás kényszere. Már nem az a kérdés, hogy azt az örömhírt, amely erről szól, hogyan lehet szégyellni. Sokkal inkább az, hogy miért ne volna természetes erről mindenkinek beszélni. Üdvös, mert az emberek üdvös ügyéről van szó. Valójában az embereknek e világ „halál árnyékának völgyében” való éléséről, és az utána következőkről szól az Evangélium. Az üdvösség az egyetlen lehetőség az ember ügyének (=életének) tökéletes előmenetelére. Az ember életkörülménye pedig az üdvösségben tökéletes egyedül.
A kinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképen marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal. És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká ő előtte a mi szíveinket. (1 Jn 3,17)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy bennünk létezel.
Ámen
