Calator
Gyilkoltok és irígykedtek, és nem nyerhetitek meg; harczoltok és háborúskodtok; és nincsen semmitek, mert nem kéritek. Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt. (Jak 4,3)
Még ha az Istenhez is fordul az ember, miután már a "harc és háborúskodás" sem vezetett eredményre, Isten sem ad választ ezekre a kívánalmakra. Jakab apostol levelét hívőknek írja, ez a mai igei üzenet is hívőknek szól. A hívő Isten tulajdona, és ha Isten ad valamit a hívőnek azt sáfárságra adja. Semmi sem a mi saját tulajdonunk, mivel mi magunk sem vagyunk saját tulajdonunk. Amit Egyetlen Urunk ad, azt azért adja, hogy azzal Őt szolgáljuk. Gyerekeket ad? Azért adja, hogy Neki szenteljük és Istenfélelemre neveljük, nem pedig azért, hogy dinasztikus törekvéseikben más lábán álljanak a földön. Ha pénzt, anyagi javakat ad, azt azért adja, hogy megéljünk. Nem pedig azért, hogy mindenféle szükségtelen, öncélú dolgokra költsük. A "kérjetek és kaptok" azoknak szól, akik nem hiábavalóságokra költenék az Istentől érkező ajándékot: "És ez az a bizodalom, a mellyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket." (1Jn 5,14) Isten Igéje titokzatos dolgokat is magában foglal, amelyeket itt a földön sohasem érthetünk meg teljesen. Az Ige bemutatja Isten szándékait, amelyek átfogják az emberi történelem minden korszakát és csak az örökkévalóság végtelen pályáin érik el beteljesedésüket. Titok marad a bűn keletkezése, Krisztus testté létele, az újjászületés, a feltámadás és még sok más bibliai esemény. Isten azonban elég bizonyítékot szolgáltatott a Szentírásban ahhoz, hogy meggyőződhessünk annak isteni eredetéről. Nem szabad kételkednünk Istenben azért, mert nem értjük meg minden titkát. Sokan nem értik az ihletett szavakat. Egyesek nem is akarják megérteni, van saját kátéjuk. Nem akarnak türelmesen várni, míg Isten jónak látja felfedni előttük az igazságot. Emberi gőgjükben azt gondolják, hogy képességeik felülmúlhatatlanok... És ha mégsem értik, tagadni kezdik a tekintélyét. Emberek, akik az emberi erőtlenségekre építik kártyavár tornyaikat és akiket öröklött és szerzett hajlamaik távolról sem tettek bölcsekké vagy mennyei gondolkodásúakká! Pedig halandó emberek ők is, korlátolt, rövidlátó nézetekkel, szakavatottnak tartják magukat még a szent iratok bírálgatására is. Hagyjuk csak Isten szavát pontosan úgy, ahogy van! Emberi ostobaság csökkenteni a Szentírás egyetlen megállapítását is. Krisztus Jézus nevéért: „oldd le a sarut lábadról, mert a hely, amelyen állsz, szent föld!” Mi Őbelőle élünk, az Istenből. Abból, amit adunk, abból, amit szólunk, abból, amit teszünk, abból, ahogy szeretünk meglátszik az, hogy mennyire vagyunk hűek egyedül Őhozzá, a Mindenség Urához.
A kik nem tudjátok mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, a mely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik. Holott ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni. Ti ellenben elbizakodottságtokban dicsekedtek: Minden ilyen dicsekedés gonosz. A ki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak. (Jak 4,14-17)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy közénk jöttél.
Ámen