Calator

Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre! (Zsolt 90,1)

Sokan vágyódnak saját lakásra manapság. Van, akinek ez nagyon távolinak tűnik, vannak akik szülőknél húzzák meg magukat... Igénk azt mondja, hogy Isten maga a hajlék számunkra. Úgy kell tehát tekintenünk Egyetlen Urunkra, mint Aki menedéket nyújt minden körülmény közepette. Mit érne az az embernek, ha millió másik ember örömmel dicsekedne az ő Istenével, ha ő Isten nélkül élne (bele) a világba? Árván és elhagyottan. Mert a hatalmas, Teremtő, világmegváltó Istennek, az enyémnek is kell lennie. A hajlék elválaszt bennünket a külvilág sokszor kaotikus zűrzavarától. Ha valaki egyszer megtalálta az életet Jézus Krisztusban, ha valakinek Isten egyszer hajlékává lett, annak az élete el van különítve, el van választva a világ minden nyomorúságától. Ne szeressétek a világot, sem azokat, amik a világban vannak – mondja az Ige. Krisztus Jézusban, a mi hajlékunkban teljes menedéket találunk a világ bűnei és a sátán kísértései elől. A keresztyén ember bár ebben a világban él, de nem otthona a világ. Hajléka az Isten: „Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” (Róma 12,2) Ha a Krisztusban élünk, akkor Ő menedéket nyújt nekünk. Már Mózeshez így szólt az Úr: „Íme, van hely én nálam; állj a kősziklára. És mikor átmegy előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állítlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok.”  Veszedelmek idején így nyújt menedéket az Úr a mai keresztyéneknek is. Ez a menedék pedig nem téglából, nem márványból van, hanem maga az Élő Isten. Jézus Krisztus a kőszikla, Ő a mi oltalmunk, segítségünk, azért csak Őbenne bízzunk. Az ókori Izrael népe maga hordozta az Úr sátorát, de mi nem hordozhatjuk Istent. Hisz Ő hordoz bennünket ebben a bűnös, nyomorult, a sátán igájában szenvedő világban. Ugyan itt vagyunk ebben a világban, de mégis Jézus Krisztusban kősziklára állva, megőriztettünk a gonosztól. Ha lelépünk a kőszikláról, ha kilépünk a hajlék ajtaján, már ki leszünk téve a gonosz támadásának. Kérjük tehát az Urat, hogy legyen az életünk hajlékává, rejtsen el bennünket Önmagában. Hordozzon az Ő mentő szeretetében.

Elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben. Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk. Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain. És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá. (Zsolt 90,15)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a Te menedékedben élhetünk.

Ámen

Készíts ingyenes honlapot Webnode